Dörstelmann-Fodor Kinga írása a Mandiner hetilapban.
Gondolkozott ma már azon, hogy melyik nemhez tartozik? – amennyiben a kedves olvasó e kérdés olvastán meglepve felvonta szemöldökét, érdemes lehet azon is elgondolkoznia, hogy beszerezze Birgit Kelle friss könyvét, a Genderkomédiát. A német szerző, akinek 2013 óta megjelent gender- és feminizmuskritikái közül négy kötet vált bestsellerré hazájában, nem kevesebbre vállalkozik első, Magyarországon is kiadott művében, mint hogy bevezesse olvasóit a gender mainstreaming világába, és bemutassa, hogyan alakította át ez a Németországban mára alapvetéssé vált koncepció a társadalom egyes szegmenseit, beleértve az állami, a vállalati és az egyházi szférát is.
A gender a német nyelvet, a közintézményeket és a politikát sem kímélte”
Kelle szerint a gender a német nyelvet, a közintézményeket és a politikát sem kímélte, bár a társadalom egy része egyre nagyobb fenntartással figyeli az átalakulás eredményeit. Az író a Genderkomédiában azt vázolja fel, mi történik, ha egyesek – puszta „világjobbítási” szándéktól vezérelve – túltolják a gender mainstreaminget egy országban. Mint írja, ma már játszótereket, közlekedési lámpákat, mellékhelyiségeket és felsőoktatási szakokat is gendereznek, nem is beszélve a német nyelvről vagy a Bibliáról. Az elért eredmények néha szatírába illően viccesek, de vajon van-e mindennek kézzelfogható haszna? – teszi fel a kérdést.
Nicholas Tate konzervatív oktatási szakértő szerint az iskolák rangsorolása ösztönzi a teljesítményt, a tanári tekintély elengedhetetlen, és a mobiltelefonok korlátozása javítja a diákok koncentrációját.
A történelem megértéséhez meg kell fejtenünk a nagy kognitív átmenetek titkát; a társadalmak a tudásszerzés, a termelés és a hatalomgyakorlás hármas metszetében léteznek, a nagy változások előidézője pedig minden esetben a hitrendszerek átalakulása – vélte Ernest Gellner, a „filozófiai antropológia” mestere.
Azon rendeleteivel, amelyek betiltják a gendernyelvet és DEI-polipot, az elnök valójában csak növeli a tudomány szabadságát, és visszatér a polgárjogi mozgalom eredeti elveihez. Szilvay Gergely írása.
A kórházak és az egyetemek után immáron a Múzeumok is magánkézbe kerültek. Legalábbis azoknak a kezébe, akik a ‘90-es években a Theme Hospitalt és a Theme Parkot kattintgatva nőttek fel.