Akiknek semmi nem jó

Szlovákia, Görögország, Koszovó, Moldova, Grúzia, Etiópia, Tajvan, Szingapúr, Barbados, Nepál, Trinidad és Tobago, Tanzánia, valamint Honduras – a világon csupán tizenhárom államban foglalja el nő az államelnöki pozíciót, a sorba most csatlakozik Magyarország. Hazánknak először lesz női köztársasági elnöke az Országgyűlés múlt heti döntése értelmében. Történelmi esemény ez, nemcsak magyar, hanem nemzetközi viszonylatban is.

A magukat progresszívnek nevező pártok unalomig ismert követelése, hogy legyen több nő a politikában. Igaz ez a magyar baloldalra is. Ám most, hogy nőt választottak meg a legfőbb közjogi méltóságnak, mégsem olyan fontos a politikai emancipáció. Pontosabban: úgy már nem annyira izgalmas a show, ha konzervatív szavazatokkal lesz egy nőből „valaki”.

Kunhalmi Ágnestől, az MSZP társelnökétől korábban már kaphattunk egyedi eszmefuttatást a témában: szerinte a gendertudományokra azért van szükség, hogy megtudjuk, mi az oka annak, hogy „mert két cicim van és nő vagyok, kevesebb a bérem”. A szocialista politikustól most egy interjúban megkérdezték, érez-e büszkeséget amiatt, hogy női államfőt választott a parlament, mire nagy nehezen annyit tudott válaszolni: nem attól lesz valaki jó politikus, mert nő, hanem a teljesítménye alapján.

Márpedig e tekintetben az oktatás helyzetét évekig diploma nélkül ostorozó képviselő nem elégedett, mondván, megvan az oka annak, hogy az államfőjelöltek önéletrajzát nem olvasták fel. Meg amúgy is, Novák Katalin miért nem arról beszélt, hogy egy nőnek legyen meg a döntési szabadsága? – tört fel belőle ismét a progresszív amazon. Kunhalmi a „lányokkal”, vagyis női ellenzéki politikustársaival azt is megállapította, hogy a leendő elnök nem az ország egészéhez, csupán a fideszes szavazókhoz beszélt. Akárhogy csűrte-csavarta is, van abban némi pikantéria, hogy a cicis hasonlat után egy női politikus inkább tartana alkalmasabbnak az államfői posztra egy nyolcvanéves férfit, vagyis Róna Pétert, mint Novák Katalint.