Van egy verse Oravecz Imrének, a címe Oravecz János 1848. március 15-én. A vers címében megnevezett férfi a szerző ükapja, egy élete teljében lévő telkes jobbágy. A vers a forradalom kitörésének napját beszéli el egy eléggé szokatlan szemszögből. Oravecz János hajnalban kel, elvégzi a teendőit, és elindul az uraság erdejébe fát vágni. Egész nap dolgozik, és csak hónapokkal később értesül arról, hogy tavasszal Pesten történt valami. Petőfiről nem hall egész életében.
Egy verset nyilván nem lehet elmesélni, hiányoznak az érzékletes részletek, a szöveg teljessége. Amiért mégis előhozakodtam ezzel, az egyfelől azért van, mert a téma aktuális, másfelől pedig a már fentebb emlegetett szokatlan perspektíva miatt. Mert ebben a versben a nevezetes nap nem a jól ismert toposzok mentén jelenik meg. Nincs Pilvax, nincs tizenkét pont, nincs Landerer és Heckenast-nyomda. Egy átlagos nap, olyan, mint a többi. Munka van hajnaltól alkonyatig, ahogy előtte és ahogy utána is mindig. A nagy, világot (vagy legalábbis országot) rengető események mintha meg sem történtek volna. Egy olyan nézőpont jelenik meg itt, amelyről általában megfeledkezünk. A kép, ami bennünk él, azt sugallja, hogy egy adott történelmi esemény a kortársaknak azonnal világos és nyilvánvaló volt. Holott egyáltalán nincs így. Emberek milliói élték le úgy az életüket, hogy az országukat vagy annak tágabb környezetét érintő világrengető eseményeknek még csak a hírét sem hallották. Legfeljebb a hatásait érzékelték jókora csúszással. Számukra a történelem nem létezett abban a formában, ahogy ma ismerjük. Napok egymásutánja volt, amelyeket ünnepek tagoltak az egyházi évkör rendje szerint. Ennek az életmódnak végső soron nincs történelme. Ciklikus rendje van, amely a múló időt egészen másképp értelmezi.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Hiába, Jakab Péter nem tanult elődje hibájából: Vona Gábor „elvette”, ő eladta a párt lelkét. Knopf Alexandra írása.
Kétéves kutatómunka, huszonhárom tájegység szándékosan szubjektív bemutatása, kézzel készített térképek és illusztrációk: a Magyarország – Az útikönyv című grandiózus kötet a hazaszeretet és a hiányérzet találkozásából született.
A férfisport az férfisport, a női sport pedig a nőké – mondja az úszósportot is fenyegető transzgenderjelenségekről Egerszegi Krisztina. Az ötszörös olimpiai bajnokot 2022 júniusában kérdeztük anyaságról, nagyköveti szerepvállalásáról, de elmondta lapunknak azt is, mit gondol a szomszédban dúló háborúról. Interjúnk.
Ukrajna elhanyagolta az egész térséget, és kitartottak, mert más a mentalitás, nem azt nézik mi nincs, hanem azt, mi van és mi lehet, ha dolgozik érte az ember.
Rekordot döntött az amerikai elnök.
A K&H elemzője még azt is elárulta: melyik időszak lesz a legizgalmasabb az infláció szempontjából 2025-ben.
