Gerő András írása a Mandiner különszámában.
Az idióta kifejezés udvariasabb tartalmában olyan embert jelöl, akinek nehéz a felfogása; orvosi értelemben az értelmi fogyatékosság egyik fokozata. A kifejezés az ókori görög nyelvből származik: az idiosz jelentése az volt, hogy saját maga. Eredetileg olyan embert hívtak így, aki nem vett részt közügyekben, a városállam politikai életében. A latin nyelv is átvette, de már általánosabb jelentésben: a tanulatlan, érdektelen embert jelölte. Az európai nyelvekbe is átszivárgott a fogalom, és megint jelentésmódosuláson ment át, köznyelvi tartalmában az ostoba ember szinonimájává vált.
Ma már senkit nem tekintünk idiótának, aki nem akar a közügyekben részt venni, nem akar a demokratikus politikai élet résztvevőjévé válni. Sőt! Sokan ostobának, idiótának, esetleg aberráltnak minősítik azt, aki a közéletben, a politikában tőlük eltérő nézetet vall, pusztán azért, mert nem azt gondolja, amit ők.
Mindazonáltal ugyancsak sokan szkeptikusak a tekintetben, hogy a közéleti, illetve politikai részvétel értelmes tevékenység-e. Mark Twain amerikai író, újságíró azt mondta: „Ha a szabad választásokon bármiben valóban szabadon dönthetnénk, csak nem gondoljátok, hogy megengednék nekünk?” A kétely a választók tekintetében is megfogalmazódott. Winston Churchill brit politikus szerint „a legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval”. De a politikai formációk lényegi különbségeit is megkérdőjelezték. Karinthy Frigyes azt írta: „A diktatúra és a demokrácia között az a különbség, hogy a diktatúrában az egyik ember legyőzi, megalázza és kizsákmányolja a másikat. A demokráciában a másik ember teszi ugyanezt az egyikkel.”
Mint láthatjuk, jeles és kiváló emberek is lehetnek igen kritikusak a politikával, a szabad választásokkal, a demokráciával szemben. Mintegy azt sugallják, hogy az ókori görög világ felfogásával ellentétben nagyon is normális a politikától való tartózkodás. Persze sokszor ugyanezektől az emberektől lehetne idézni távolságtartó, de mégiscsak egyetértő mondatokat. Ugyancsak ismeretes Churchill azon kijelentése, miszerint „a demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amiket már próbáltunk”.
Történelmi döntést hozott a román alkotmánybíróság, amikor megsemmisítette az elnökválasztás első fordulójának eredményét. A hivatalos indoklás szerint a demokrácia védelmében tette, sokak szerint viszont csupán a hatalmát mentő, későn ébredő elit kapkodását látjuk.
És azt a kérdést senki fel sem teszi magának, hogy ez az ország egyébként miért is kap EU-s pénzeket – vagy ha ők kapnak, akkor velünk pontosan mi is a baj. Kohán Mátyás írása.
Ezek a kutatások sem a köz, sem a szakma érdekeit nem szolgálták, ellenben növelték a felmérések készítőivel szembeni bizalmatlanságot generális értelemben is. Tóth Erik, az Alapjogokért Központ kutatási igazgatójának írása.
...nonszensz az egész, influenszerek lefizetése meg Discordon instruált digitális aktivista rajok mozgatása meg rovott múltú "üzletemberek" pénzei, hallatlan!
Érvényesül-e a papírforma a januári időközi választáson a fideszes bástyának számító tolnai 2-es számú körzetben, ahol az ellenzék több pártja is megméreti magát, a Tisza viszont nem indul?
A baloldal egyre távolabbról és a történésekről egyre inkább lemaradva nyalogatja sebeit.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
