Biden és a demokrácia meggyógyítása

Tocqueville óta tudhatjuk, hogy az amerikai politikai élet működése az Egyesült Államok határain túllépő, általánosabb tanulságokkal is szolgál a demokráciával kapcsolatban. A francia politikatudós így összegezte ambícióját 1835-ben: „Bevallom, Amerikában többet láttam, mint magát Amerikát; a demokrácia képét kerestem. […] Meg akartam ismerni már csak azért is, hogy tudjuk, mit remélhetünk, vagy mit várhatunk tőle.” Kétszáz évvel később is igaz, hogy a demokrácia kérdésében mindig tanulságos lehet a tengerentúlra pillantanunk. Napjainkban például azt láthatjuk, hogy az amerikai elnököt komolyan aggasztja a demokrácia állapota odahaza és a nagyvilágban is. Joe Biden meggyőződése szerint a demokráciák olyan fenyegetéseknek vannak kitéve, melyek kezelése sürgetővé vált. A 21. század elején kibontakozó egyes folyamatokat nézve egyetérthetünk Bidennel abban, hogy a demokráciáért tenni, harcolni kell. Vessünk azonban egy pillantást az amerikai elnök által ajánlott gyógymódra.

A demokrácia megerősítésére hivatkozó legutóbbi terv a szenátus eljárási szabályainak megváltoztatása volt. A törvényhozás felsőházában az általános szabályok szerint a 100-ból 60 szenátor támogatására van szükség ahhoz, hogy a szavazást akadályozni kívánó obstrukciót, az úgynevezett filibustert megtörjék. Ez praktikusan azt jelenti, hogy némi – jelenleg 10 szavazatnyi – ellenzéki támogatás is szükségeltetik a vita lezárásához. Az utóbbi években ezt a szabályt előbb a demokraták, majd a republikánusok is megváltoztatták egyes tisztségviselők és bírák kinevezésének jóváhagyása érdekében, de törvényhozási aktusok esetében érintetlenül hagyták. Bár Biden a szenátus régi motorosaként sokáig nem támogatta a szabály eltörlését, a nemrég beterjesztett választójogi szabályozás tárgyalásakor végül eltökélten beállt a sorba. A demokrácia megerősítése érdekében elengedhetetlennek nevezte, hogy az egyfős demokrata többség az egyöntetű republikánus tiltakozás ellenére szövetségi szinten szabjon új kereteket az állami választási szabályoknak. Gondoljunk bármit arról, hogy az obstrukció mennyiben kívánatos a hatékony kormányzás szempontjából, éppen a választójog szabályainak meghatározásakor elsöpörni a rendszerbe épített párbeszédkényszert finoman szólva sem tűnik alkalmasnak a demokrácia közös alapjainak megerősítésére.