A költőként és regényíróként egyaránt ismert Lanczkor Gábor legutóbbi, Sarjerdő című kötete több szempontból is rendhagyó. Ezeket a szempontokat itt nem érdemes mind sorra venni, elég csak egyet említeni, ami talán a leglényegesebb. Azt, hogy milyen formában beszél a halálról. Ez a könyv ugyanis leginkább a halálról szól. És mellette az életről is. A halálról, az elmúlásról való érvényes beszéd csak mélyen az életbe ágyazódva képes működni. Ha nem így tesz, óhatatlanul mesterkéltté, modorossá válik. Lanczkor versbeszéde nem ilyen, egyáltalán nem. Első ránézésre talán túlságosan is tárgyszerűnek tűnhet, hidegnek, érzelemmentesnek. Íme egy példa, a kötet Bernhardt Károly, Balatonhenye című verse: „Másfél hónapja halt meg a szomszédom, elhamvasztották, temetése nem volt. Bejött a tavasz, mióta legutóbb Henyén jártunk. Amint múltkor a részvétnyilvánítás után, most is megkérdeztem az özvegyet, miben lehetek a segítségére. Megkért, álljak arrébb az autójukkal, hogy alatta is le lehessen nyírni a füvet. Ő nem tud vezetni. Beültem a kocsiba, ráadtam a gyújtást, megszólalt a rádió, kikapcsoltam.” Lanczkor a halált, az elhunyt hűlt helyét egyfajta keretként használja. Olyan keretként, amelyben sok minden elfér. Szinte minden.
Az idézett versben az autóban megszólaló rádió nagyon erős utalás arra, aki eltávozott. Mert azt még ő hagyta úgy. Miközben az autó alatt nő a fű, az élet konokul, részrehajlás nélkül hömpölyög tovább. A Sarjerdő versei temetőket járnak be Farkasréttől a Himalájáig, a Vajdaságtól a Felvidékig. Sírkövek – és gyakran jeltelen sírok – ennek a kötetnek a médiumai. Minden halál mögött egy beláthatatlan élet rejtőzik. Lanczkor érzékeli ezt a beláthatatlanságot, minden egyes élet rejtélyes kiterjedését. Ez a könyv – amely sírok környékén született – minden sorával erről a rejtélyről beszél.
(Lanczkor Gábor: Sarjerdő. Jelenkor Kiadó, 2021)
***
Ne mondj le semmiről!
| Muray Gábor |
„Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se legyél. Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni”
Kérdezhetnéd persze, hogy minek beszélek itt önmagamról, amikor te vagy a levél címzettje. Azért, kedves Péter, mert megszólítva érzem magam. Általad érzem megszólítva magam. Győrffy Ákos írása.
Lynch álomvilága jórészt egybeesett a rendszerváltás körüli idők furcsa eufóriájával, a kamaszkorommal, a nagy tájélményekkel és a kíméletlenül közelítő felnőttkorhoz kapcsolódó balsejtelmekkel. Győrffy Ákos írása.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!