Újraértelmezett biztonságpolitika

Kevés dolog kötötte össze az utóbbi bő évszázadban a magyar kormányzatokat, de egy biztosan: a haderő elhanyagolása. 1914-ben, részben Budapest miatt is, a Monarchia messze gyengébb hadsereggel indult a háborúba, mint amilyet lakossága és ipari teljesítménye lehetővé tett volna. 1918-ban sem értette meg a magyar politika, hogy végső soron mindent az erő dönt el. 1990 után egészen a 2010-es évek közepéig egyetlen kormányzat sem kezelte prioritásként a honvédséget. Igaz, a 2002 és 2010 közötti bűnös pusztítás és leépítés még történelmi, százéves mércével mérve is kiemelkedett.

A biztonságosnak gondolt években a hadseregnek kevés jelentőséget tulajdonított a politika és a társadalom. Haderőfejlesztéssel nem lehetett szavazatot szerezni. A 2014-es orosz–ukrán háború szerencsére ébresztőként hatott, legalább a kormányzatra. A világ megváltozott, a biztonság ma már távolról sincs garantálva. A 2010-ben kezdődő gondolkodás a haderő jelentős fejlesztéséről az évtized közepén kezdett cselekedetté érni, és ami azóta történt, minden várakozást felülmúl. A Zrínyi 2026-ként induló program ma már 2030-on is túlmutat, és gyakorlatilag a Magyar Honvédség teljes újrafegyverzését jelenti. Az ugrás a honvédek számára példátlan, a hetvenes-nyolcvanas évek technikájából ülnek át a 2020-as évek, a jövő technikájába.

Az egy dolog, hogy Magyarország végre költ a hadseregére. Szinte az egész térség ezt teszi, sőt sokan többet is költenek. De a legtöbben nem okosan. Lengyelország, úgy tűnik, három harckocsitípust is rendszerben fog tartani. Ezek közül az Abrams rendkívül sokba fog kerülni Varsónak, ahogy a három nagyon különböző logisztikai rendszer is. Románia hatalmas hadsereget épít, arányaiban is több pénzért, mint Magyarország, de már rengeteg forrást ölt elavult eszközökbe. Ebből a körből nemigen tudnak szabadulni, a legújabb bejelentés 32 darab negyven­éves norvégiai F-16-osról szól, a szintén ősöreg meglévő vadászgépek mellé. Rég elavultak a felújított román harckocsik és gyalogsági harcjárművek is. Magyarország azonban nem használt eszközökből építkezik, és nem is terjeszkedik azon túl, amit a gazdasága elbír. Persze Románia viszonylag nagy ország, talán lesz majd pénze újra, használhatóra is. De nagy kérdés például, hogy mit fog Szlovákia vagy Horvátország kezdeni az új vadászgépeivel. Egy magyar Gripen fenntartása feleannyiba kerül, mint egy jövendő szlovák F-16-osé, és harmadába, mint egy horvát Rafale-é.