Marx érsek forradalmárai – közeleg az egyházszakadás német módra?

Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban

A Szinódusi út (Synodaler Weg), a német katolikus egyház 2019 decembere óta tartó reformgyűlése a kezdetektől hangos belső és külső vitáktól. A világ leggazdagabb egyházát, a 2019-ben 6,8 milliárd eurónyi (ez 2400 milliárd forintnak felel meg, ami a magyar állami költségvetés főösszegének majdnem tizede) adót kasszírozó német katolikus egyházat egy 2018-as, nagy port kavaró jelentés közzététele óta tartja össztűz alatt a helyi média szexuális visszaélési ügyek miatt. Ennek következtében tömegével hagyták ott a hívek az egyházat; 2020 rekordév volt 402 ezer kilépővel. A katolicizmus progresszív belső ellenzéke ebben és a negatív médiavisszhangban látta meg az egyedülálló stratégiai lehetőséget arra, hogy keresztülvigye radikális reformelképzeléseit – amelyeknek az ürügyül szolgáló szexuális visszaélésekhez egyébként jellemzően egyáltalán nincs közük.

Minden úgy kezdődött, hogy – az európai egyházak között szinte egyedülálló módon – a progresszívek horgára akadt egy nagy hatalmú egyházi szövetséges. Reinhard Marx bíboros, a münchen–freisingi főegyházmegye 2008 óta regnáló érseke vált a német katolikus progresszió római kijáróemberévé, s ő hozta a Vatikán türelmének határait feszegetve tető alá a Szinódusi utat is. Az eredetileg két évre tervezett, de a koronavírus-járvány miatt meghosszabbított rendezvény egyébként német rendezőit meghazudtoló kánonjogi sufnimegoldás. Egy valódi szinódust, melyben a világ püspökei kötőerővel bíró döntéseket hozhatnak a katolikus egyház tanításának kérdéseiről, csak a pápa hívhat össze, ő elnökölheti, lebonyolításának szigorú szabályait pedig végig őrzi Róma vigyázó szeme. A világ leggyorsabban növekvő, a katolikus tanításban őszintén hívő egyházrészei, így például Afrika és Kelet-Ázsia püspökeinek társaságában azonban rendkívül nehéz a nők pappá szenteléséről, a homoszexuálisok megáldásáról és a szexuális fegyelem lazításáról tárgyalni, ezért Marx forradalmárai találtak egy alternatív megoldást. Szinódusnak nem hívhatták, de csak be akarták tenni a tekintélyt és kötőerőt sugárzó szót a rendezvény nevébe – így lett a főnévből melléknév, a szinódusból szinódusi út. (A szinódus szó egyébként a görög szinodosz, ’közös út’ kifejezésből származik, tehát a német reformprojekt neve valójában ’közös utas út’.)

A püspökök néhány tartózkodás mellett elfogadták, hogy a Szinódusi úton dőlhessen el „Németország hozzájárulása a Ferenc pápa által 2023-ra összehívott szinódushoz”, azonban a Szinódusi út műfaja nem szinódus, így a püspököknek a kétszázharminc tagból álló döntéshozó testületben éppúgy egy-egy szavazatuk van, mint mindenki másnak. Németország hatvankilenc püspöke mellett jelen vannak az országban rendkívül gyakori, laikus hívekből álló egyházi civil szervezetek – például a Mi Vagyunk az Egyház (Wir sind Kirche) és a Német Katolikusok Központi Bizottsága –, az egyházi rendek, a püspökségek, a plébániák és az egyházi egyetemek képviselői, s jelen vannak egyéb egyházakhoz tartozó „tanácsadók” és a tárgyalt témák civil, akár hitetlen szakértői is.

A Szinódusi út négy szépen becsomagolt témája: hatalommegosztás az egyházban – közös részvétel és részeltetés a küldetésben, papi lét napjainkban, nők az egyház szolgálatában és hivatalaiban, valamint élet a sikeres kapcsolatokban – a szeretet megélése szexualitásban és partnerségben. E témákban nagyjából negyvenfős, folyamatosan tanácskozó munkacsoportok dolgozták ki azokat a javaslatokat, amelyeket a három „szinódusi gyűlés” tárgyalt 2020. január– februárban, 2021. szeptember–októberben, illetve idén február elején Frankfurtban, amikor már szavazásokat is tartottak. Hogy megadják az alaphangot a februári szinóduskodáshoz, a katolikus egyház százhuszonöt főállású és társadalmi munkában dolgozó munkatársa comingoutolt január 24-én kampányszerűen #outinchurch hashtag alatt leszbikusként, melegként, bi-, transz- és interszexuálisként, queerként vagy nem bináris identitásúként.