„Letye – petye – lepetye!”

A Szolnoki Törvényszék sikkasztás és csalás bűntettében első fokon bűnösnek mondta ki Bróker Marcsit. Tíz év börtönre ítélték, és tíz évre eltiltották a közügyektől. Ezenkívül 5,4 millió forint pénzbüntetésre is ítélték. Az ítélet nem jogerős. A Kun-Mediátor Marcsika néven elhíresült karcagi nő, aki mostanában sokat nyaralt a közép-amerikai Belize-ben, több ízben is azt nyilatkozta, hogy „egy pletyka miatt csúsztam el”. Bárhogy történt is, nagy a pletyka ereje, különösen pénzügyekben. De mit tanít nekünk a pletyka a jog területén?

A pletykáról persze először rögtön Weöres Sándor felejthetetlenül kedves kis verse, a Pletykázó asszonyok jut eszünkbe: „Juli néni, Kati néni / – Letye – petye – lepetye! – / Üldögélnek a sarokba, / Jár a nyelvük, mint a rokka / – Letye – petye – lepetye!” Ezt még kétéves Misi fiam is kívülről fújja. A versike esztétikai ereje szempontjából ez a „Letye – petye – lepetye” döntő jelentőségű, több szempontból. A fordulat nemcsak a közlés stílusára utal, a könnyed, pörgő kommunikációra, hanem annak tartalmára is, kétféle értelemben: egyrészt kifejezi, hogy pletyka közben mindenféle szóba kerül, főleg kellemetlen, titkolni való, közösségi rosszallást kiváltó vagy másképp kellemetlen dolgok. Másrészt a pletykában a legfontosabb, ami a pletyka igazi izgalmát nyújtja, a sejtetés, a ki nem mondottra, ki nem mondhatóra való célozgatás. Az egyébként értelmetlen „Letye – petye – lepetye” éppen azzal utal erre a rejtett tartalomra, hogy nincs konkrét jelentése.

Jogi szempontból természetesen ez az utóbbi a legérdekesebb. Az ilyesmivel foglalkozók jól tudják, hogy a szabályok szövegének értelmezésekor sokszor vannak határesetek, amelyekről nem tudni, kiterjed-e rájuk az adott norma. Vegyük például az alábbi kiírást egy park bejáratánál: Járművel behajtani tilos! Nyilvánvaló, hogy személygépkocsinkkal nem hajthatunk be ide. De mi a helyzet a kertésszel, akinek kis fűnyíró traktora van? Vagy a mostanában oly divatos elektromos rollerekkel? És a motoros kerekesszékkel közlekedő személy vajon kivételt képez? A „helyes” válasz persze sok mindentől függ. Ez a jelenség, azaz hogy a fogalmak tartalma sohasem teljesen egyértelmű, okozza a jog „nyitott szövetét”. Azonban a pletyka „Letye – petye – lepetyéje” esetében másról van szó. Inkább arról, hogy fogalmaink egy ponton túl nem is képesek megragadni a valóságot. Ez az a pont, amikor a pletykálkodó asszonyok, Juli néni és Kati néni összekacsintanak, és arra gondolnak, hogy nem mondjuk ki, mert nem tudjuk kimondani, de mind a ketten jól tudjuk, miről van szó. Tulajdonképpen nem is közös tudás ez, inkább intuitív megérzés.