Régi bálok nyomában

Nizalowski Attila írása a Mandiner hetilapban.

Farsang. Bál, buli, dínomdánom vízkereszttől húshagyókeddig. Télbúcsúztatás, tavaszköszöntés. A vigalom valaha a hideg utáni kapcsolatépítést, az elgémberedett, zsibbadt tagok pezsdítését szolgálta. Bár két keresztény ünnep közé esett, pogány előzménye is volt. A városiasodással aztán mindennapivá vált, mert sokaknak üres az élet nélküle.

Azt mondják, ha egy nemzedékben divat a szakáll, akkor a fiúk borotválkozni fognak, és ha borotváltak az apák, akkor a fiaik okvetlen szakállt növesztenek. A pest–budai bálok története alapján úgy tűnik, hogy a ledér 18. század után törvényszerű volt a reformkor eljövetele, a szolidaritás és a nemzeti érzés fellángolása.

1789-ben a Magyar Kurir cikket írt a traktérok (vendéglősök), báltartók, muzsikusok és zálogházak üzelmeiről. Az oknyomozó feltárta, hogy a bálozók 10 százalékos uzsorára muriznak. Bizony, a devizaadósságot nem a mi okos korunk találta fel. A cikk második része arról ír, hogy a kétnemű összegyűlt és felhevült ifjúságok közt éjszaka hogyan mi történik. „…táncol Pál Péter kedves barátjának gyenge feleségével a Redoutnak alsó részében, Péter is a Pál húgával a felsőben – mind a két Szállban gyertyák égnek, sok az ember, egyik sem félti a másiktól a magáét – azonban Pál elvesz – kilopja magát az ifjú asszonykával a hátulsó ajtón – kívül mindjárt setét van – bémennek egy előre kibérlett házba – ki tudja, hogy nem a Pál felesége, hanem a Péteré – csépel Pál a Péter béfedett csűrében – visszamegy…”

Hogy hogy jön az agrárium a bálozáshoz, az kissé zavaros. Az viszont egyértelmű, hogy a panaszkultúra nem a Kádár-kor szülötte. Az írás harmadik része szerint a pohár víz 7, a puncs 40, az almapánk (fánk) 10 krajcár. A kelnerek (pincérek) viszont szemre-fényre néznek. Ha ezüstsarkantyús legényt szebb lánnyal látnak, háromszoros az ár. A részegnek a 12 krajcáros bort, alkalmasint a pincében vizezve, 36-ért adják. Ám a lap a muzsikusokról szólva tette igazán magasra a sirámmércét: „az üres fa hangjának jól megvették az árát”.

Nem véletlenül írta ekkoriban Mozart a Don Juant, Sade márki a Szodoma 120 napját, Casanova az Életem történetét, s lepik el meztelen nimfás képek a redoutok falait mindenütt. Mert nem csak a francia udvar engedte meg magának a szabados életet. Czartoryska lengyel hercegnéről, aki gyakran fürdőzött Magyarországon, és csodálatos intelligencia volt, feljegyezték, hogy minden gyerekének más az apja.