Szelencénk az 1900-as években készült Bécsben, Rudolf Souval készítette. Fő anyaga, fedele és alja a jellegzetesen foltozott mintájú, vékonyra vágott, csiszolt teknőcpáncél, amely a 18. századtól jelent meg nagyobb mennyiségben Európában. A Nemzeti Múzeum szelencéjének fedele és alja is cserepesteknős páncéljából készült. A nemes prémre emlékeztető, sötétbarnával pettyezett, borostyánszínű lemez áttetsző, meleg fénnyel ragyog. A dobozka oldalain gazdag, kézzel vésett virágos-leveles díszítmény fut körbe. Ahogyan a doboz részeinek illesztése, úgy a kézi vésés is elsőrangú munka, kitűnő mesterre vall.
Az aranyszereléssel ellátott vékony teknőclemez mint a szelence fő anyaga már önmagában is érdekes választás. Ezt fokozza a fedél központi díszítménye: a hegyikristály gemma és a keretezéseként szolgáló szalagcsokor is figyelemre méltó. A kristályintaglión a szerelem istennője, Aphrodité látható szárnyas puttók társaságában.
Ahogyan a doboz részeinek illesztése, úgy a kézi vésés is elsőrangú munka, kitűnő mesterre vall”