Rögös az út a balkáni országok uniós integrációja felé, de biztatók a jelek.
A 2020. decemberihez képest egy árnyalatnyival élénkebben zárult a múlt év végi Európai Tanácsülés, melyen a tagállamok megerősítették ígéretüket a balkáni országok csatlakozásának támogatása mellett. Emmanuel Macron francia államfő a hazája soros elnökségét megnyitó európai parlamenti beszédében hangsúlyozta: belátható időn belül sort kell keríteni a balkáni államok uniós közösségbe való felvételére. Kijelentésének nyomatékosítására az Európa jövőjéről szóló konferenciasorozat befejeztével a fenti témában vitasorozatot indít.
A tagállamok részéről tett ígéreteket érdemes hideg fejjel kezelni: kormányok jönnek-mennek, korántsem biztos, hogy a hajlandóság néhány év múlva is fennáll majd a témában, felelősséget pedig aligha vállalnak majd az egykori gentlemen’s agreementért. Ahogyan egyelőre nem hozta meg a gyümölcsét Macedónia és Albánia várakozásavárakoztatása sem, hiszen annak ellenére, hogy teljesítették a velük szemben támasztott elvárásokat – bár utóbbi előrelépését hivatalosan Észak-Macedóniáéhoz kötik –, az unió nem kezdte meg velük a csatlakozási tárgyalásokat, ami aligha szolgálja a közösség iránti, már így is megtépázott bizalom erősödését.
Mindemellett jelentős biztonsági kockázat a csatlakozás útjába állni, hiszen a balkáni az egyik legfrekventáltabb útvonal az illegális bevándorlás szempontjából; emellett jelentős gazdasági potenciáltól is megfosztja magát a huszonhetek közössége, minél tovább odázza a balkáni országok felvételét. A kifogások között uniós diplomaták olyan érveket sorakoztatnak fel, mint hogy az EU még nem heverte ki az elhamarkodott 2007-es román és bolgár csatlakozást, valamint a közép- és kelet-európai vendégmunkások elözönlötték Nagy-Britanniát, így egyenes út vezetett a brexithez. Mások szerint a balkáni integrációt sürgető tagállamok megfeledkeztek arról a geopolitikai szükségszerűségről, amelyet elsődlegesnek tartottak a csatlakozáshoz.
Mindehhez pedig feltartott mutatóujjal intenek fegyelemre, és megjegyzik, hogy több pártatlanságot várnak el a bővítésért felelős uniós biztostól. A magyar baloldal egészen odáig ment, hogy petíciót indított Várhelyi Olivér ellen, mert szerinte szeparációs törekvések támogatására utazott decemberben Bosznia-Hercegovinába. Az cseppet sem zavarta őket, hogy állításukat azonnal cáfolták: az Európai Bizottság következetesen visszautasította a fentieket, hangsúlyozva, hogy a biztos éppen az uniós integrációtól eltérítő lépésektől intette óva a háromtagú boszniai államelnökség szerb tagját, Milorad Dodikot.
Az európai polgári kezdeményezés elindítói szerte a kontinensen mozgósítanak azért, hogy rászorítsák az EU vezetőit a migrációs politika radikális, európai érdekeket képviselő átalakítására.
A külpolitikai szakértő szerint az Európai Unió egyre nehezebben tudja összeegyeztetni a Szerbiával szembeni elvárásait a térség valóságával, az idő pedig nem az EU bürokratáinak dolgozik.
A svájci választók elutasították a Svájci Néppárt kezdeményezését, de a Migrációkutató Intézet vezető elemzője szerint a szoros eredmény azt mutatja: a bevándorlás továbbra is az ország egyik legfontosabb politikai törésvonala.
Miközben Ázsia és más térségek erősödnek, a kontinens országai között nő a széthúzás.
A Fidesz alelnöke szerint a kormányfő Ukrajna, a háború és az uniós források kérdésében is kapitulált.
Kijev szerint új helyzet következhet a háborúban.
Sokaknak még 100 napnak sem kellett eltelnie ahhoz, hogy kimondják: nem erre szavaztunk április 12-én.
A siíta vallás követői a kánikula ellenére felvonultak egy tizennégy évszázaddal ezelőtti csata emlékére.
