Aki a szinkrontolmácsolás úttörője volt

Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.

„Csak az örömmel tanult nyelv lehet sikeres” – nyilatkozta a kilencvenes évek végén Lomb Kató egy interjúban a kötelező oroszoktatásra visszatekintve. A zseniális szinkrontolmács 1909-ben Pécsett született Szilárd Katalin néven. Apja a „szegények orvosa” volt, a család nehéz anyagi körülmények között élt. A gyermek csak az iskolában tanult nyelveket, latint és franciát, különórára nem futotta a szülőknek. Később kémia–fizika szakon tanult az egyetemen, doktorált, ám nem igazán szerette a vegyészetet, s a szakma telítettsége okán nem is kaphatott volna egykönnyen állást az országban a harmincas évek elején. „Szerencse ez a szerencsétlenségben” – fogalmazott Lomb 1974-ben egy Vitray Tamásnak adott interjúban. Így jutott el egy olyan szakmához, amelyben ki tudott teljesedni.

Felnőtt fejjel kezdett nyelveket tanulni, elsőként oroszt 1941-ben, a bombázások idején. Mint felidézte, semmilyen politikai előrelátás nem volt a döntésében, egyszerűen csak megejtette az orosz ábécé varázsa, és mivel érdeklődött az orosz irodalom iránt, nekiveselkedett autodidakta módon, saját módszere szerint elsajátítani a nyelvet. 1944–45-ben azon kevesek közé tartozott, akik tudtak írni cirill betűs írógépen, így 1945. február 4-én a polgármester tolmácsa lett. „Képzelje el a romokban heverő Budapestet, egy ablakon világosság szűrődött ki. Bekopogtattam, bemutatkoztam, megkérdeztem, nincs-e szükség tolmácsra, mire azt mondták, ne beszéljek annyit, üljek le, és hívjam fel a városparancsnokot, Zamercevet” – idézte fel a véletlent, ami folytán a tolmácspályára lépett.