Apránként minden a helyére kerül, bár lassabban, mint ahogyan múltunkat felejtésre ítélni, hagyományainkat az enyészetnek adni lehetett: a Ludovika épületei újra teljes pompájukban tündökölnek, új egyetem született a romokból, körülölelve egy gyönyörű parkot, fegyverropogás helyett pedig ma a csendes építő munka neszei hallatszanak az épületben. A történelem viharkárainak helyreállítása egyfelől erkölcsi kötelesség, másfelől a jövőnek is szóló üzenet. Nemcsak épületek felújítását és újak létesítését igényli, hanem sok apró, mindennapi szorgoskodást, amely a részletekre is ügyel. Csak egyet emelek ki ezek közül: az elmúlt években külön program indult az egyetemen a valaha ott álló szobrok, emlékművek, kiállított festmények visszaszerzésére, megmentésére, és ha nyomuk veszett volna, újbóli megalkotására. Újrafaragtuk és felállítottuk a tanácsköztársaság elleni Ludovika-felkelés emlékoszlopát. Ismét az épület falát díszíti a felkelésben részt vevők életét megmentő Guido Romanelli olasz alezredes emléktáblája. Az Orczy-kertben újra áll Szent László szobra, amelyet hamarosan Szent Borbáláé követ. Szent György és Szent Kristóf jövőre kerül vissza a helyére. Felújítottuk a parkbeli Tiszti hősi emlékművet, és hamarosan sorra kerül a Ludovika-szoborcsoport, valamint a főépület előtt álló Névtelen hősök emlékműve is. Három, valaha a díszteremben található, rettenetes állapotú olajfestmény restaurálása is megkezdődött. Egy portrét, amely Siegler Konrád tábornokot, a Ludovika egykori parancsnokát ábrázolja, nagylelkű adományként kapott meg az egyetem a leszármazottaktól; a kép az egykori parancsnoki szobát, a jelenlegi rektori irodát díszíti. Jövőre megnyílik a Ludovika-történeti állandó kiállítás is, amelynek anyaga összegyűjtve áll. Rendezvények, könyvek, digitalizációs programok igyekeznek hozzáférhetővé tenni az intézmény és a benne dolgozók történetét.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem életében egyszerre van jelen a hagyomány tisztelete és a megújulás kényszere”