Középkori leletre bukkant egy magyar diákcsapat a Bükkben
A Herman Ottó Múzeum Régészeti Osztály csapata tartott közösségi régészeti napot.
A tihanyi bencés monostort alapító I. András király családjának – és feltételezhetően magának az uralkodónak – a földi maradványai lehetnek azok a csontok, melyek tudományos vizsgálatairól András napján, november 30-án számoltak be a Bölcsészettudományi Kutatóközpont szakemberei.
Gózon Ákos írása a Mandiner hetilapban.
A magyar történelem zaklatott évszázadaiban, elsősorban a török hódítás következtében, középkori uralkodóink nyughelyének, illetve földi maradványainak azonosítása leginkább egy véget nem érő tudományos nyomozáshoz vagy egy sok évtizedes türelmet igénylő szakmai kirakós játékhoz hasonlítható. Ezért minden, a török kor előtti időszakhoz köthető, magyar királysírokkal kapcsolatos kutatási eredmény kiemelten fontos. Az utóbbi időkben Esztergomban IV. Béla nyughelyének helymeghatározásával kapcsolatban merültek fel újabb adatok. S immár egy évtizede tart a tudományos vita arról, hogy Szent László király első temetkezési helye lehetett-e a somogyvári Szent Egyed-monostor, vagy mindig is Váradon nyugodtak a hamvai, ahogyan azt a kutatók többsége ma is valószínűbbnek tartja.
Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Bölcsészettudományi Kutatóközpont (ELKH BTK) vezetésével idén a tihanyi királykriptában végzett falkutatás és régészeti feltárás célja a korábbi, 1953-as kutatások hitelesítésén túl az ott található sírok korának minél pontosabb meghatározása, az átépítésekre és átalakításokra vonatkozó korábbi megfigyelések felülvizsgálata, valamint újabb megfigyelések, felfedezések leírása volt. Bár bizonyos tárgyleleteket nem tudnak sírokhoz kötni, a talált tárgyak jól szemléltetik, hogy az egyes korszakokban milyen célokra használhatták az altemplomot.