Hogyan hat a zöldátmenet Európa kapcsolataira?

Az utóbbi időszakban a zöldátmenet az európai uniós politika kulcskifejezésévé vált, és valószínűleg a következő évtized közbeszédét is meg fogja határozni. Ugyan a kifejezés szűk értelemben a környezettudatos – és klímasemleges – gazdasági tevékenységre való átállásra utal, hatása messze túlmutat a gazdasági kérdéseken. Az energiaárak idei elszabadulása már felhívta a figyelmet a zöldátmenet végrehajtásával kapcsolatos dilemmákra, azonban számos más területen egyelőre csak a sötétben tapogatóznak az európai döntéshozók. Ilyen terület a közös kül- és biztonságpolitika: abban mindenki egyetért, hogy a zöldátmenetnek nagy geopolitikai jelentősége lesz, de ennek pontos feltérképezése még várat magára.

Pedig a környezettudatosabb gazdaságra való áttérés egyértelműen hatást gyakorol az EU külkapcsolataira. Egyrészt az energiafogyasztás átalakulása meg fogja változtatni az unió energiaimportját és így külgazdasági struktúráját. Ez rengeteg partnerünket érinteni fogja, különösen Oroszországot és a közel-keleti államokat. Másrészt a zöldátmenet kérdése fel fog kerülni a bilaterális és multilaterális kapcsolatok napirendjére, akár másokkal szembeni elvárásként, akár egy közös globális erőfeszítés részeként.

Ezeket a szempontokat egy jól átgondolt, részletes és átfogó stratégiába viszonylag könnyen be lehetne illeszteni, ám ahogy kismillió példa is mutatja, az Európai Uniónak nincs ilyen stratégiája a külkapcsolataira vonatkozóan. Az egyes dokumentumok, amelyeknek ezt a funkciót kellene betölteniük, nagyrészt vagy általános szándéknyilatkozatok, vagy prioritások és célracionális gondolkodást nélkülöző felsorolások az unió érdekeiről és eszközeiről.