Magánrepülők százaival érkeztek a résztvevők az ENSZ-klímacsúcsra, hogy aztán hangzatos beszédeket mondjanak és szép ígéreteket tegyenek arra, mit is tesznek majd országaik évtizedek múlva.
Greczula Levente László írása a Mandiner hetilapban
Világsztárként érkezett a glasgow-i pályaudvarra Greta Thunberg: az új klímavallás tizennyolc éves fősámánját valósággal megrohamozták a hívei, amikor leszállt a London felől érkező vonatról a skót nagyvárosban.
November elején politikusok, aktivisták és egyszerű tüntetők tízezrei érkeztek Glasgow-ba a 2021-es klímaváltozásügyi ENSZ-csúcstalálkozó (ismertebb nevén COP26) kapcsán. Az esemény, amely a szervezők és a klímafixált média szerint az emberiség utolsó esélye a globális felmelegedés katasztrofális következményeinek megállítására, napjaink talán legfontosabb nemzetközi találkozója. A szervezők valami oknál fogva mégis elfelejtették meghívni Greta Thunberget, pedig a svéd aktivista 2019-es, „How dare you?” beszéde óta megtanulhatták volna, hogy nélküle nincs klímacsúcs.
Ami azt illeti, korántsem Greta Thunberg az egyetlen neves hiányzó a rendezvényről. A világ legnagyobb gazdaságait vezető politikusok közül is többen úgy döntöttek, hogy nem teszik tiszteletüket Glasgow-ban. Nem utazott el a klímacsúcsra az egyik legnagyobb szennyező ország, Kína elnöke, Hszi Csin-ping, s Vlagyimir Putyin orosz elnök sem látogatott el a skót városba. Az erdőirtásairól hírhedt Brazília elnöke, Jair Bolsonaro szintén nem vett részt a találkozón, s váratlanul távol maradt a tanácskozástól Recep Tayyip Erdoğan, Törökország első embere is. A csúcstalálkozó szempontjából kulcsfontosságú Dél-afrikai Köztársaság részéről hiába várták Cyril Ramaphosa elnököt – a befolyásos hiányzók listáját szemlélve tehát legalábbis kérdéses, hogy milyen hatása lehet a találkozón elhatározottaknak a gyakorlatban. Hazánk Áder János köztársasági elnök mellett egyébként miniszterhelyettesi és államtitkári szinten képviselteti magát a csúcson.
A helyzet számos szakértő szerint sürgős beavatkozást igényel. A nyugati világ lakói persze már évtizedek óta hallgatják ezt a különféle zöldpártoktól és aktivistáktól, ami a COP26-nak is nagy hitelességi problémát jelent. Ehhez képest mindeddig viszonylag kevés érdemi lépés történt a Föld éghajlatváltozását előidéző emberi tevékenységek korlátozására. A kilencvenes évek óta hasonló klímacsúcsokon egy sor egyezményt és nyilatkozatot adtak ki a részt vevő országok, amelyekben elkötelezték magukat a változás mellett. A legutóbbi nagy megállapodás, a párizsi klímaegyezmény megkötése óta valamivel kevesebb mint hat év telt el. Ennyi idő távlatából már látszik, hogy a világ egyelőre nem sokkal került közelebb a benne lefektetett célok eléréséhez.
A COP26-tól leginkább azt várja a nemzetközi közvélemény, hogy dolgozzon ki konkrét terveket arra, hogyan csökkenthetnék még gyorsabban károsanyag-kibocsátásukat a Föld országai. Erre azért van szükség, mert bolygónk átlaghőmérséklete ma körülbelül 1,2 Celsius-fokkal magasabb, mint a 19. században. Ennek hatásait időjárási szélsőségek és természeti csapások – például hirtelen árvizek és nagy területeken pusztító erdőtüzek – képében Európa országai az utóbbi néhány hónapban is megtapasztalhatták. Ha a Föld átlaghőmérséklete 1,5 vagy még több Celsius fokkal emelkedne az évszázad végéig, a következmények még súlyosabbak lennének. A dolgok jelenlegi állása szerint akár a 2,7 fokos hőmérséklet-emelkedés sem zárható ki a század végéig. A csúcs legfontosabb célja az volt, hogy ennek gátat szabjon, és hogy a bolygó átlaghőmérséklete ne emelkedjen többel, mint 1,5 fok.
Más kérdés, hogy e cél elérése folyamatos energiabefektetést igényelne, amiben eddig még nem igazán jeleskedtek az országok. És van még egy fontos tényező is: a pénz. A környezetkímélőbb technológiákra való áttérés és a károsanyag-kibocsátás csökkentése gyakran jóval költségesebb, mint a jelenlegi gyakorlat – márpedig a globális dél országai közül sokan nem engedhetnek meg maguknak efféle luxust. Ezeket az országokat ráadásul gyakran súlyuknál kisebb mértékben képviselték vezetőik a korábbi csúcstalálkozókon.
A COP26 első hetében a politikusok tettek néhány hangzatos ígéretet, amely leginkább a metánkibocsátás és a szénfelhasználás csökkentéséhez kapcsolódott.
Az Európai Unió és az Egyesült Államok képviselői bejelentették, hogy 2030-ig harminc százalékkal csökkentik metánkibocsátásukat a tavalyi szinthez képest – a kezdeményezéshez azóta több tucat másik ország is csatlakozott. „Nem várhatunk 2050-ig, gyorsan kell csökkentenünk a kibocsátást” – jelentette ki Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, aki maga is szeret sietni. Más magyarázat nincs arra, hogy pár nappal COP-s szereplése után a Bécs és Pozsony közötti hatvan kilométeres távolságot is különgéppel tette meg az egykori német védelmi miniszter. Bár a szakértők szerint már ez a vállalás is nagy lépés, a globális felmelegedés elleni küzdelemben még nagyobb segítséget jelentene, ha a világ három legnagyobb metánkibocsátója, Kína, India és Oroszország is csatlakozna hozzá – de ők távol maradtak.
Nem volt nagy a tolongás akkor sem, amikor a szénfelhasználás csökkentésére tett ígéretet a részt vevő országok egy csoportja. Az erről szóló vállalást aláíróországok arra tettek ígéretet, hogy a továbbiakban nem fektetnek majd újabb szénerőművekbe odahaza és külföldön sem. A fejlett gazdaságú aláíró országok vállalják azt is, hogy a következő évtized végére bezárják széntüzelésű erőműveiket, a szegényebbek pedig a 2040-es évek végéig teszik meg ugyanezt. A nagy szénfelhasználók közül sikerült megnyerni az ügynek Chilét és Lengyelországot is – utóbbinak még kapóra is jön a mostani elhatározás, hiszen az egyik szénerőmű miatt a lengyel kormány most is napi félmillió euró büntetést fizet az Európai Bizottságnak. Kína és az Egyesült Államok, amely országok tavaly összesen harmincnégyszer annyi szén felhasználásáért feleltek, mint a lengyelek, nem tettek ilyen jellegű vállalást.
Az persze egyértelmű, hogy a széntüzelésű erőművek bezárása nagyon költséges dolog, és hogy számos ország nem engedheti meg magának, hogy más forrásból jusson energiához. Erre kínálhat megoldást az az új modell, amelyet a Dél-afrikai Köztársaságban próbálnak majd ki először. Eszerint Németország, Franciaország, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és az EU a következő öt évben 8,5 milliárd dollár értékű támogatást – többségében hitelt – nyújt az országnak azért, hogy a súlyosan szennyező szénerőművei helyett inkább megújuló forrásokból fedezze energiaszükségletének nagyobb részét. A glasgow-i klímacsúcson debütáló modell iránt több fejlődő ország is érdeklődik, de azért van egypár buktató is a dologban. Kérdéses, hogy hány szegényebb ország energiaszektorának szerkezetváltását hajlandók finanszírozni a jómódú nemzetközi aktorok; a múltbeli nemzetközi újjáépítési és segélyprogramok tapasztalataiból kiindulva pedig az sem teljesen biztos, hogy ezeket a pénzeket tényleg a felhasználási céljuknak megfelelően költik majd el a kedvezményezettek.
A COP26-nak e lapszám megjelenése után, november 12-én lesz vége. Az első hét látványos rendezvényei közben a háttérben már kezdetét vette az a lázas munka, amelynek a végén várhatóan több konkrétumot fogunk tudni mind a párizsi klímaegyezmény most tisztázandó „maradékairól”, mind a glasgow-i találkozón tett közös elhatározásokról. De mire lesz vajon elég mindaz, amiről a skót városban megegyeznek a megjelentek? A felszólaló politikusok egy része érzékeli a nyilvánosság egy hangos része felől érkező, egyre erősebb nyomást, amit a helyszínen a Thunberg-féle klímaaktivisták megjelenése is félreérthetetlenné tett. Mások viszont a jelek szerint nem vesznek tudomást sem erről, sem a klímaváltozás bizonyított és érzékelhető következményeiről. De amíg ők és a nagy fosszilisenergia-felhasználók és erdőirtók nem változtatnak gyakorlatukon, a mostanihoz hasonló klímacsúcsok sem lesznek mások, mint éves nagyotmondási és csendbenszunyókálási világtalálkozók.
Egy kis képmutatás
A skót nagyvárosba mintegy huszonötezer delegált utazott a csúcstalálkozó kapcsán. A város környéki repülőtereket megrohamozó magánrepülő sereg nagy nemzetközi feltűnést keltett, hiszen a klímaváltozás elleni küzdelem egyik legfontosabb eszközének éppen a repülős utazások csökkentését tartják a tudósok. Hasonló megütközést váltott ki Joe Biden több mint két tucat autóból álló konvoja is, amellyel a párizsi klímaegyezménybe való visszalépést büszkén hirdető amerikai elnököt és kíséretét fuvarozták a rendezvényre. Biden aztán azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy csukott szemmel ült az egyik beszéd alatt, elkerülhetetlenül azt a benyomást keltve, hogy elaludt. Hasonló képek aztán Boris Johnson brit miniszterelnökről is készültek, akit a fotók tanúsága szerint maszk nélkül ragadtak el az álommanók, miközben a kilencvenöt éves David Attenborough mellett ülve hallgatott egy felszólalást – a Downing Street 10. azóta tagadta, hogy Johnson elszundított volna. Hasonló intermezzók persze minden éghajlatügyi csúcstalálkozóra jutnak, elég csak Leonardo DiCaprio néhány évvel ezelőtti, műfajteremtő magánrepülőzésére gondolnunk. A bóbiskoló politikusokról készült fotók viszont talán még a képmutatásnál is lesújtóbb üzenetet közvetítenek, elvégre ezek láttán senkinek nem kell különösebben rosszindulatúnak lennie ahhoz, hogy belássa: a világ vezető politikusait szinte egyáltalán nem érdekli a klímaváltozás.
Nyitókép: Klímatüntetők november 6-án Londonban Reuters / Vuk Valcic / Sopa Images
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
Ebből legfeljebb ellenzékváltás lesz, ha egyáltalán. Kacsoh Dániel írása.
Az utóbbi hetekben több városban és budapesti kerületben összekapott az önkormányzati jelölteken az ellenzék, és nem jött jól neki Magyar Péterék megjelenése sem. Helyzetképünk a baloldal választási előkészületeiről.
A baloldal üdvöskéjévé avanzsált politikus pártjához majdnem becsekkoló fővárosi polgármesterjelölt a migrációval és a gendertémákkal kapcsolatban is egyértelműen közölte a véleményét.
Exkluzív interjút adott a közmédiának a zöld-fehérek elnöke.
