Othello

Biztos hallották. Nem a szőlőről lesz szó. Sőt, mindenkit figyelmeztetnem kell, egy kényes diszkriminatív ügyről, amely alkalmas a nyugalom megzavarására. Ez a Precedens-esszé nem biztonságos hely, nem safe place, hanem a szabad, kritikus gondolkodás színtere. Egy kínai származású elismert zongorista és zeneszerző, Bright Sheng visszalépni kényszerült egy amerikai egyetemi kurzus vezetésétől, miután rasszizmussal vádolták meg. A nemzetközi hírű művész átvészelte a kínai kulturális forradalmat, de az amerikai progresszióba beletört a foga. Kényszerű távozásának oka az volt, hogy levetítette osztályának az Othello egy 1965-ös filmváltozatát, de nem figyelmeztette előre a tanulókat, hogy a főszerepet egy befeketített arcú fehér színész játssza majd. Ez sokkolt néhány diákot, egy másik professzor pedig rasszista akciónak minősítette a cselekményt. 

A dékán értesítette az ilyen esetekben eljáró egyetemi hivatalt, de Sheng professzor már a vizsgálat kezdetét sem várta meg, visszalépett. A legjobb és leghatékonyabb eljárás az, amelyik el sem indul, és az érintett személy azelőtt megbűnhődik, mielőtt valójában megvádolnák – gondolhatnánk jogászként. Főleg, ha elég Kafkát olvastunk a gimiben. Mindenesetre a sztori elindította a vezérhangyát a fejemben: milyenek lesznek a jövő eljárásai? Milyen lesz a jövő közigazgatása? Nagy kérdések felmerülésekor az ember a legnagyobbakhoz fordul. Fellapoztam ezért a nagyszerű és magyarosan tragikus sorsú Magyary Zoltán néhány tanulmányát. Ő a múlt század első felében uralkodó korszellemnek megfelelően abban hitt, hogy az államnak a nagyüzemek mintájára kell működnie. Ez a modell az államot organikus egészként felfogó középkori nézetet váltotta. Eszerint az állam olyan, mint az ember, a testrészek pedig a maguk alárendelt szerepével szolgálják a nagy egészet.