Szénvita parázslik Közép-Európában

Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban

Hosszú évek harmóniája után egy szénbánya ügye rázta meg a cseh–lengyel kapcsolatokat, az Európai Unió pedig kész volt közbelépni. Lengyelország május óta az Európai Unió Bíróságának döntésével dacolva termeli ki a cseh–lengyel–német hármas határon fekvő turówi bányában a barnakőszenet, és a szomszédos erőműben mindjárt el is égeti. A bíróság májusban a bánya azonnali bezárását rendelte el, s mivel ezt Lengyelország nem hajtotta végre, szeptember vége óta a további üzemelés minden egyes napjáért ötszázezer eurót fizettet vele.

Por és per

A keresetet nem egy környezetvédő civil szervezet, hanem Lengyelország egyik legszorosabb szövetségese, Csehország nyújtotta be – a csehek ugyanis megelégelték azt, hogy a turówi bánya vájataiból naponta kipumpált rengeteg víz miatt csökken a talajvízszint a határ cseh oldalán, emellett a kitermelés pora és zaja is átjut hozzájuk. A csehek szerint a bánya kitermelési engedélyét tavaly úgy hosszabbították meg újabb hat évvel, hogy nem végezték el a szükséges környezetvédelmi vizsgálatokat.

Az Európai Bizottság szerint Lengyelország az engedély kiadásakor alulbecsülte a környezeti kockázatokat, illetve nem értesítette róluk a szomszédos országokat.

azért, hogy a lengyelek végre komolyan vegyék a szomszédos országok aggályait, és asztalhoz üljenek. Nem csak Csehország aggódik ugyanis: a hármas határ német oldalán fekvő Szászországban, Zittau és Görlitz települések környékén talajeróziótól és az ivóvízforrások kiapadásától tartanak, így májusban még annak lehetősége is felmerült, hogy Németország Csehország oldalán bekapcsolódjon a perbe – erre végül nem került sor.

Prága azért döntött a kereset benyújtása mellett, mert Varsó szerinte nem reagált érdemben a februári ultimátumára. Tomáš Petříček cseh külügyminiszter február 12-ei lengyelországi látogatása alkalmával közölte vendéglátóival, hogy hajlandó lenne elállni a pertől, ha a határ lengyel oldalán épülne egy földfal, amely megvédi a cseheket a bánya porától, valamint Lengyelország az új ivóvízkutak létesítésének finanszírozása mellett negyvenmillió eurót fizetne a cseh ivóvízellátás veszélyeztetése miatt.

A lengyel kormány váltig állítja, hogy májusban végül sikerült a csehekkel peren kívül megegyezni, ők azonban további követelésekkel álltak elő. Csehország a megállapodás tényét is vehemensen tagadja.

Varsó harcol

A lengyel kormány, amelynek nem ez az első jogi vitája az Európai Unió Bíróságával, továbbra sem zavartatja magát. Piotr Müller kormányszóvivő

Zbigniew Ziobro, az Egyesült Lengyelország nevű euroszkeptikus kormánypárt által jelölt igazságügy-miniszter szerint „az uniós szervezetek egyre mélyebb beavatkozása a lengyel hatóságok hatáskörébe gyarmatosító szellemtől bűzlik, és elfogadhatatlan”. Hozzátette, hogy a turówi létesítmény bezárása csak a németeknek használna.

A bányát és erőművet üzemeltető, állami tulajdonú PGE Polska Grupa Energetyczna érdeklődő tweetet közölt, amelyben azt kérdezte a bíróságtól, hogy a turówitól 147 kilométerre található, cseh tulajdonú németországi szénbányát mikor tervezik bezáratni. Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök még a májusi ítélet után úgy nyilatkozott, próbálnak jó szándékot mutatni, de a turówi bányát és az erőművet mindenképpen tovább üzemeltetik majd, hiszen a bánya bezárásával a Lengyelország energiaszükségletének 5 százalékát biztosító, 2,3 millió háztartást ellátó erőmű ellehetetlenülne. A lengyelek nem kívánják a bíróság által még nem megszabott határidőre befizetni a büntetést, az igazságügyi miniszter helyettese,

Igaz, nem biztos, hogy ebben a kérdésben ők döntenek, az Európai Bizottság ugyanis bejelentette, hogy az összeget levonhatják a Lengyelországnak járó EU-s kifizetésekből is.

Az uniós ítélet ellenében Lengyelországban a szokottnál szélesebb koalíció látszik kialakulni: a turówi bánya bezárása ellen tüntetett a legendás Solidarność szakszervezet, sőt rövid időre lezárt egy cseh–lengyel határátkelőt. Emellett a kormányközeliséggel nem vádolható, befolyásos Rzeczpospolita napilap azzal vádolta meg Prágát, hogy az esedékes parlamenti választás miatt, a környezetvédelmi szervezetek nyomására feleslegesen rombolja kapcsolatát szoros szövetségesével.

Szénalapú létforma

Mindez nem véletlen: bár Európa zöme a globális felmelegedés mérséklése érdekében könnyű szívvel mond búcsút a szénnek, Lengyelország viszonya az országszerte bányászott és mintegy ötven erőműben elégetett „lengyel aranyhoz” sokkal bonyolultabb és érzelemtelibb. A szén a sziléziai régióban és sok más helyen is tízezreknek adott munkát és identitást, ráadásul szimbóluma volt a lengyelek energia­függetlenségének is:

Nem csoda, hogy Varsó addig húzta-halasztotta a szénbányák és szénerőművek bezárását, ameddig csak tehette, és csak az utolsó pillanatban csatlakozott az Európai Unió azon célkitűzéséhez, hogy 2050-re szén-dioxid-semlegességet érjen el. Tavaly sikerült megállapodni a nagyjából százezer főt foglalkoztató szénbányászszakma képviselőivel arról, hogy egy évvel a karbonsemlegességi határidő előtt, 2049-re Lengyelország is kiszáll a szénbizniszből, minden bányáját és erőművét lekapcsolva – de úgy, hogy minden szénipari dolgozója a nyugdíjazásáig a szakmában maradhat, vagy állami támogatásra jogosult.

Amíg pedig a szén az úr, a lengyel állami energiaholdingok kitartóan fejlesztik is a bányászati és erőművi kapacitást: a turówi bánya számára hosszú távon egy 45 millió eurós fejlesztési csomag van kilátásban, emellett a csehek megnyugtatására egy védőpajzs is megépül 2023-ra a bánya és a talajvíz között. A PGE az 1904-ben megnyitott bányát 2044-ig szeretné használni, s addig további 5 négyzet-kilométernyi területet is kitermelés alá vonna, 30 négyzet­kilométerre növelve a bánya területét, a mélységét pedig 330 méterre.

ehhez képest óriási vállalás, hogy ezt 2030-ra, azaz kilenc év múlva 56 százalékra, 2040-re pedig 11 és 18 százalék közé csökkentsék. A megújuló energiaforrások részarányát, amely ma 10 százalék körül mozog, 2030-ra 32 százalékra kellene feltornászni – ami pedig eközött van, azt a lengyelek atomenergiával tervezik kipótolni.

Az első lengyel nukleáris erőmű építését 2026-ban kell majd elkezdeni, és 2033-ban már áramot remélnek az amerikai Westinghouse atomenergia-mogullal közösen létrehozandó blokktól, amelyet 2043-ig további ötnek kell majd követnie. Az első erőmű helyszínéről még nem született döntés, de erős versenyző az a Żarnowiec, ahol még a kommunisták akartak atomerőművet létesíteni, de projektjüket kigáncsolta a helyiek ellenkezése – a megkezdett építkezés maradványai pedig azóta is torzóként merednek a kis pomerániai falu fölé. 

hiszen 2020-ban még a lengyelek 45 százaléka ellenezte a nukleáris energia használatát, és csupán 39 százaléknyian álltak mellette, s a határon átnyúló környezeti hatások, a baleseti rizikó miatt számítani lehet a németek gáncsoskodására is.

Pedig a kérdésben bizony a németek sincsenek könnyű pozícióban: bár Lengyelország nyugati szomszédja az évtized végére – sőt a Zöldek kormányzati szerepvállalása esetén akár 2026-ra – teljesen ki szeretne szállni a szénből, jelenleg az EU tíz legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója között hat német erőmű található: a neurathi, a boxbergi, a jänschwaldei, a niederaußemi, a weisweileri és a Schwarze Pumpe-i.

 A toplista három lengyel szereplője ehhez képest annak ellenére is eltörpül, hogy Európa legszennyezőbb szén­erőműve a lengyelországi Bełchatówban található. A lengyel kormánypártok azonban – hiába kampányoltak 2015-ös hatalomra kerülésükkor még a szén mellett – megérteni látszanak az idők szavát: az energiahordozó a pályáját megfutotta,

S most, hogy az állami szénholding kemény veszteségeket kényszerül elkönyvelni, mert a helyi erőművek inkább olcsóbb és jobban égő orosz szenet importálnak a „lengyel arany” helyett, talán érzelmileg is könnyebb lesz majd elengedni.

Nyitókép: Shutterstock