A vörös vonal határán: veszélyes hónapok következnek, Magyar Péter terve nem hagy kérdőjelet

Történelmi időszak következik Európa életében, nagyon nem mindegy, hogy ki fogja vezetni Magyarországot 2026 után.

Az újkommunista összefogás legfontosabb célpontja civilizációnk értelmi-érzelmi immunrendszere. Ha ezt is beveszik a „haladók”, akkor nincs visszaút.
Mára állandósult a küzdelem a „haladó” (globalista-internacionalista-újkommunista), valamint a jobbos (tradicionális-lokális-nemzeti) erők között. S ez nem csak egy-egy választásról szól, annál sokkal tágabb horizont uralása a tét. Az utóbbi években érezhetjük úgy, hogy a helyzet igazán kiéleződött. Ennek oka, hogy amíg nyugaton úgy tűnt, a harc lényegében eldőlt, addig Európa közepén és keleti felén, a posztszovjet térségben még épp időben vették észre, hogy valami nincs rendben azzal az Európával, amiért ezek a népek, így a magyarok is küzdöttek, és ahova negyven év mesterséges elszakítottság után végre visszatérhettek.
Nyugaton már szinte minden állami és társadalmi struktúrát leuralt a „haladó”ideológia: az egyetemeket, a médiát, a kultúrát és a tudat átformálásának következtében mára a politikai paletta szinte minden nagy pártját is. A hagyományos jobboldal ahelyett, hogy felvette volna a harcot, lemondott a józan észről, és idomult a „haladókhoz”, mindig eggyel hátrébb lépett, s azon kapta magát, hogy már nincs hová lépnie. De a józan ész nem veszett ki teljesen mindenhonnan. Mintha Európa ezen a felén a szellemi immunrendszer még egy fokkal jobb állapotban is lenne. Amit Kelet- és Közép-Európában már sokan felismertek, azt nyugaton is egyre többen értik meg: valamit tenni kell a teljes pályás„haladó” letámadással szemben. Ezért egyre több olyan civil és politikai mozgalom alakul újonnan vagy válik le a régi jobboldalról, amely nem ijed meg ettől a küzdelemtől. Számukra a magyar jobboldal valódi példakép, amit azért is kell megbecsülnünk, mert ezért őket a „haladók” megbélyegzik.

A „haladók”, akik bevették Brüsszelt, pontosan olyan birodalmi reflexszel reagálnak a legkisebb véleményeltérésre, mint a régi bolsevikok, s ezt a legkevésbé érték-, mint inkább érdekközösség motiválja. Nem a jogállamot, a demokráciát és a sajtószabadságot féltik, hanem a pozícióikat, a befolyásukat. S egy Európa iránt elkötelezett embernek a legszomorúbb látnia azt, hogy ezért az uniós szervek például a magyar belpolitikai konfliktusokban következetesen az egykori kommunista elit és örökösei mellett állnak ki, az ő érdekeiket képviselik. Igaz, a baloldal úgy tekint az unióra, hogy az megelőzi a nemzeti érdeket, a szuverenista jobboldal, viszont, így a magyar kormánypártok is azt vallják, a magyar érdekeket kell érvényesíteni az európai térben és az EU adta keretekkel élve a világban.