Az újkommunista összefogás legfontosabb célpontja civilizációnk értelmi-érzelmi immunrendszere. Ha ezt is beveszik a „haladók”, akkor nincs visszaút.
Mára állandósult a küzdelem a „haladó” (globalista-internacionalista-újkommunista), valamint a jobbos (tradicionális-lokális-nemzeti) erők között. S ez nem csak egy-egy választásról szól, annál sokkal tágabb horizont uralása a tét. Az utóbbi években érezhetjük úgy, hogy a helyzet igazán kiéleződött. Ennek oka, hogy amíg nyugaton úgy tűnt, a harc lényegében eldőlt, addig Európa közepén és keleti felén, a posztszovjet térségben még épp időben vették észre, hogy valami nincs rendben azzal az Európával, amiért ezek a népek, így a magyarok is küzdöttek, és ahova negyven év mesterséges elszakítottság után végre visszatérhettek.
Nyugaton már szinte minden állami és társadalmi struktúrát leuralt a „haladó”ideológia: az egyetemeket, a médiát, a kultúrát és a tudat átformálásának következtében mára a politikai paletta szinte minden nagy pártját is. A hagyományos jobboldal ahelyett, hogy felvette volna a harcot, lemondott a józan észről, és idomult a „haladókhoz”, mindig eggyel hátrébb lépett, s azon kapta magát, hogy már nincs hová lépnie. De a józan ész nem veszett ki teljesen mindenhonnan. Mintha Európa ezen a felén a szellemi immunrendszer még egy fokkal jobb állapotban is lenne. Amit Kelet- és Közép-Európában már sokan felismertek, azt nyugaton is egyre többen értik meg: valamit tenni kell a teljes pályás„haladó” letámadással szemben. Ezért egyre több olyan civil és politikai mozgalom alakul újonnan vagy válik le a régi jobboldalról, amely nem ijed meg ettől a küzdelemtől. Számukra a magyar jobboldal valódi példakép, amit azért is kell megbecsülnünk, mert ezért őket a „haladók” megbélyegzik.
A „haladók”, akik bevették Brüsszelt, pontosan olyan birodalmi reflexszel reagálnak a legkisebb véleményeltérésre, mint a régi bolsevikok, s ezt a legkevésbé érték-, mint inkább érdekközösség motiválja. Nem a jogállamot, a demokráciát és a sajtószabadságot féltik, hanem a pozícióikat, a befolyásukat. S egy Európa iránt elkötelezett embernek a legszomorúbb látnia azt, hogy ezért az uniós szervek például a magyar belpolitikai konfliktusokban következetesen az egykori kommunista elit és örökösei mellett állnak ki, az ő érdekeiket képviselik. Igaz, a baloldal úgy tekint az unióra, hogy az megelőzi a nemzeti érdeket, a szuverenista jobboldal, viszont, így a magyar kormánypártok is azt vallják, a magyar érdekeket kell érvényesíteni az európai térben és az EU adta keretekkel élve a világban.
Ha a pesti értelmiségi kikéri magának, hogy drog nélkül kelljen buliznia, akkor hogy várjuk el a deviáns családba született hátrányos helyzetű fiataltól, hogy ne akarjon kristályt? Francesca Rivafinoli írása.
Az egyik legégetőbb témát boncolgatta a jobboldali politikus.
Akik ezzel riogatnak, azok csak egy dolgot árulnak el magukról: nem értik és nem érzik át a magyar sorstragédiát. Tari Tamás írása.
Már a programírók is adóelkerüléstől, valamint a fogyasztás visszaesésétől tartanak.
A kormányfő sokatmondó anyagot posztolt.
A humántudományok jelentős része intellektuális farokméregetés, ami leginkább a farok tulajdonosának fontos, másodsorban meg néhány okos embernek valahol fent az elefántcsonttornyokban.
A rendőrség veszi át azoknak a javítóintézeteknek a felügyeletét és irányítását, ahol büntetőjogi eljárásban hozott döntés értelmében vannak fiatalok. A kormány a Szőlő utcai intézet körüli botrány miatt lépett közbe.
