Ha nem tudjuk megőrizni a családokat, a világ elveszett – Dan Schneider a Mandinernek

Maráczi Tamás interjúja a Mandiner hetilapban.

A Conservative Political Action Confe­rence (CPAC) az amerikai konzervatívok nagy politikai eseménye, néhány évvel ezelőtt azonban más országokban is megrendezték: Ausztráliában, Brazíliában, Japánban. Miért vitték ki külföldre?
Azért, mert egyre több nemzetből látogattak el a rendezvényünkre. Egy japán barátunk megkeresett azzal az ötlettel, hogy hazájában hasonló konzervatív seregszemlét szeretne szervezni. Ez 2017-ben meg is valósult, az volt az első külföldön megtartott CPAC. Később további országok kerestek meg bennünket, így szerveztünk hasonlót Ausztráliában, Brazíliában, Dél-­Koreában. Voltak kisebb konferenciáink Izraelben, és szerettünk volna egyet Hongkongban is, de ez végül – po­litikai okok miatt – elmaradt.

Magyarország sorban az ötödik, egyúttal az első európai állam, ahol megjelenik a CPAC. Miért választottak éppen minket és az Alapjogokért Központot?
Európát nem egyszerű egy amerikai­nak megérteni, a kontinens jelenleg viaskodik önmagával. Egy megbízható partnert kerestünk, amely jól repre­zen­tálja Európát. Magyarország ma Európa egyik vezető állama.

Milyen értelemben?
Magyarország próbálja megértetni a többi európai állammal, miért fontos a nemzeti szuverenitás, mi a jelentősége annak, hogy egy állam választópolgárai döntsék el, milyen törvények alapján akarják berendezni a saját életüket. Sajnos az Európai Unióban a nemzeti önrendelkezés mára csupán nyomokban maradt meg. A jogszabályok többségét Brüsszelből diktálják. Onnan is csak egy szűk politikai elit instrukciói döntenek mindenről, az európaiak életét az Európai Bizottság előírásai határozzák meg. A jogszabályok jelentős részébe a magyarok nem tudnak beleszólni – ez a rendszer hosszú távon nem tartható fenn. A magyaroknak kell dönteniük arról, hogy miként alakítják életük jogi feltételrendszerét.

A magyar kormány ilyen irányú erőfeszítése miatt nőtt meg az amerikai konzervatívok érdeklődése hazánk iránt?
Európában a konzervatív ügy valóságos vezető ereje Magyar­ország lett. Persze más nemzetek is beletartoznak ebbe a táborba, de Magyarország a vezető erő. Ezért örömmel léptünk kapcsolatba az Alapjogokért Központtal – az egyetlen magyar konzervatív agytröszttel, amely a jogrendszerrel foglalkozik.

Azzal, hogy a magyar kormány vezető szerepet játszik az európai politikai-ideológiai harcban, illetve hogy több cikluson keresztül hatalmon tudott maradni, akár új impulzust is adhat az ellenzékben lévő amerikai konzervatívoknak?
Az egész világon veszélyes folyamatok indultak meg: egyre több fenyegetés éri a szabadságot, a képviseleti demokráciát és az önrendelkezés eszméjét. A radikális baloldal egyforma, és ugyanazt akarja mindenhol. Amiért Orbán Viktor harcol, az nagyban hasonlít azokhoz a célokhoz, amelyeket az amerikai konzervatívok szeretnének megvalósítani az Egyesült Államokban. A két országban megegyezik a radikális baloldal azon törekvése, hogy elpusztítson minden nemzeti jellegű kulturális intézményt, hagyományt, vagyis azokat az alapokat, amelyek évtizedeken keresztül a nemzetállamok intézményi bázisát alkották.

Ilyen például a család intézménye – a Budapesti demográfiai csúcsot éppen e témában rendezték meg. Miért fontos a család intézménye, illetve a család szerepének megerősítése a társadalmakban?
Tíz vagy húsz évvel ezelőtt a kérdése abszurdnak hatott volna. Körülbelül az ezredfordulóig mindenkinek egyértelmű volt, hogy egy ország addig tud fejlődni, amíg a társadalmát alkotó családok boldogulni tudnak. Csak az utóbbi egy-két évtizedben vált vitatottá és került a család intézménye a támadások kereszttüzébe. Számos országban a család intézménye negatív felhangot kapott – ez egészen megdöbbentő folyamat. Ha ugyanis nem tudjuk megőrizni a családokat, a világ elveszett. Mégsem teljesen új ez a jelenség: a korábbi évszázadokban időről időre történtek kísérletek a család alapjainak aláásására, például a szovjet tömbben vagy Kíná­ban a kulturális forradalom idején marxista–maoista talajon. De még ezekben az országokban is belátták végül a kommunista vezetők, hogy a család szétzilálására tett kísérletek kudarcot vallottak. Az az elmélet, miszerint egy gyermeket az állam vagy egy szervezet jobban fel tud nevelni, mint a saját szülei, teljességgel abszurd.

A demográfiai csúcson itt járt Mike Pence volt amerikai alelnök és külföldi kormányfők is. Lesznek hasonló nagy nevek, emblematikus politikai figurák a jövő évi budapesti konferenciájukon?
Minden külföldi konferencia alkalmával meghívtunk vezető amerikai politikusokat, médiaszemélyiségeket, elemzőket. Budapestre is nagyszerű embereket tervezünk hozni. Három nagy név is személyesen jelezte nekem, hogy szívesen jönne – hamarabb, mint hogy mi megkereshettük volna formálisan.

Kik ezek?
Egyelőre mindhárom személlyel egyeztetünk, ezért nem szeretnék neveket mondani.

Mi a Conservative Political Action Conference jelentősége az amerikai politikai életben?
1974-ben rendezték meg az első CPAC-et, azóta hagyománnyá vált. Politikai vezetők és agytrösztök, döntéshozók, civil szervezetek jönnek össze, és arról tanácskoznak, hogy miként tudjuk megőrizni a képviseleti demokrácia intézményét. 
A konferencia egyre nagyobb eseménnyé szélesedett, aktivisták is csatlakoztak. Mára a CPAC a társadalom minden szegmenséből érkező amerikaiak politikai fórumává vált, s arra hivatott, hogy stratégiát alkosson az amerikai értékek megőrzésére. 

A rendezvény politikai haszna is számottevő, hiszen óriási médiaérdeklődés övezi.
A CPAC a világ legnagyobb konzervatív politikai konferenciája. A legutóbbi rendezvényünket 29 millió néző követte figyelemmel az Egyesült Államokban. Az amerikai politikai események közül ez váltja ki az egyik legnagyobb médiaérdeklődést. A konferenciával szeretnénk segíteni magyar barátainknak, hogy hasonló társadalmi figyelmet kapjanak.

Az, hogy a rendezvényt vélhetőleg éppen a magyar parlamenti választás előtt tartják, vajon megfelelő időzítés?
Eredetileg egy korábbi időpontot szerettünk volna, de a járványhelyzet nem tette lehetővé. Majdnem egy évvel csúszik már a szervezés, szeretnénk, ha mihamarabb tető alá hozhatnánk; a választáshoz közeli időpont nem szándékos.

Mi a konferenciát szervező American Conservative Union pozíciója az amerikai konzervatív szervezetek körében?
Az American Conservative Uniont 1964-ben alapították, de csak jóval később jutott kiemelkedő szerephez: amikor a konzervatívok Ronald Reagant akarták megválasztani az Egyesült Államok elnökének. Ez meg is valósult. Ronald Reagan tizenháromszor szólalt fel a szervezet rendezvényein, Donald Trump tíz alkalommal, Mike Pence pedig tizenötször tartott beszédet a CPAC-en. Ez egy olyan esemény, amelyen a konzervatív vezetők és a Republikánus Párt tagjai megoszthatják egymással a politikai irányra vonatkozó gondolataikat.

Ön szerint mi jelenleg a legfontosabb politikai-ideológiai kihívás az amerikai konzervatívok számára?
A jelenkor legjelentősebb kihívása a nemzeti identitás ellen zajló támadás. A kérdés már nem az, hogy egy szupranacionális szervezet – mint amilyen az Európai Unió – túlzott befolyást szerez egy nemzet fölött, ezen már túl vagyunk. Másik szinten zajlik a folyamat: a közösségi média felületein fokozatosan épül fel az a valóság, amelyben a felhasználók nem egy hagyományos állam, hanem a Facebook állampolgárai. Ez szabadságot ígér, ám veszélyes ez a szabadság. Ha ugyanis valaki nem kedveli a kormányt, vagy nem ért egyet egy új jogszabállyal, akkor a következő választáson leválthatja a hatalmat, de ha egy nagyvállalat kontrollálja az életünket, az ellen nem tehetünk semmit: a céget nem válthatjuk le. A folyamatok ez utóbbi esetben megállíthatatlanok. Az életünket olyan társaságok irányítják, amelyek vezetőinek megválasztására nincs ráhatásunk, és amelyek döntései ellen nincsenek jogi eszkö­zeink – ez visszafordíthatatlan helyzetet teremthet.

Önök az alt-right embereit nem engedik be a CPAC-re, 2017-ben távol tartották Richard Spencert. Akkor a beszédében ön úgy fogalmazott: az alt-right „megvet mindent, amiben a konzervatívok hisznek”. Milyen értékeket vetnek meg?
Az alt-right szerintem gyűlöletcsoport. A fő baj az, hogy a tagjai semmibe veszik a képviseleti demokrácia intézményét, nem tisztelik az alkotmányt, nem hisznek az ember törvény előtti egyenlőségében, és nem kedvelik a szabadpiacot sem. Ehelyett gyűlölködést táplálnak. Ezért is nem engedjük be őket a rendezvényeinkre. Hasonló módon a radikális baloldaliakhoz, ők is tudatosan ássák alá az amerikai köztársaságot, rá akarják kényszeríteni a nézeteiket másokra. Sajnos a radikális bal képviselői egyre sikeresebbek ebben, a Demokrata Pártban jelentős befolyásra tettek szert. És sikeresek más országokban is: ezek a radikálisok térítik el a hagyományos baloldali pártok irányvonalát, és a hatásukra alakult ki a woke-kultúra és egyéb jelenségek is.

Donald Trump nem állt útjába az alt-right mozgalomnak, és a szavazataira is számított, nem így van?
Nem hiszem, hogy Trump együttműködött velük. Az biztos, hogy sok alt-right szimpatizáns kedvelte Trumpot, és megpróbáltak kapcsolatba kerülni vele, de együttműködés nem alakult ki közöttük.

A Republikánus Párt jelenleg ellenzékben van, Trump nem tudott ismételni, mégis ott van a közéletben. Ő lesz a konzervatív jelölt a következő elnökválasztáson?
Nos, ebben hasonlít a politika az amerikaifutballhoz vagy a kosárlabdához. Meccs közben senki nem tudja, ki fog győzni. A Republikánus Pártban sokan várják, hogy a volt elnök újra induljon, a jelek szerint maga Trump is erre készül. Ám fogalmam sincs, hogy ő lesz-e a konzervatívok következő elnökjelöltje. Meglátjuk.

Nyitókép: Mátrai Dávid