Európa, 1530 – Vissza a jövőbe

A történetírásban az 1990-es, 2000-es évek a nagy személyiségek vizsgálata körül forogtak. Az egyetemi konferenciákat életművek tematizálták, a repülő­téri könyvesboltok polcai monumentális életrajzoktól roskadoztak. Karakterek írják a történelmet, érveltünk Ronald Reagan vagy II. János Pál emlékezetére utalva. Aztán minden megváltozott – a 2010–20-as évek trendje a személyektől nem függő, rendszerszintű összefüggések feltárása az emberiség sorsának alakulásában. A civilizációtörténethez „big data” alapon közelítő orosz Peter Turchin vagy a kultúrát evolúciós megközelítésben taglaló izraeli Yuval Harari mellett Patrick Wyman is méltó a figyelemre, aki intézményi és technológiai tényezőkre építi magyarázatát. Szerzőnk egyébként bokszimádó sportújságíróból lett történész, akinek podcastsorozatát Róma hanyatlásáról százezrek hallgatják.

Legújabb könyvében Wyman egy szűk, ám annál izgalmasabb periódus, az 1490 és 1530 közötti „pillanat” belső szerkezetére koncentrál Európában. Nem mintha az a kor nélkülözte volna a markáns személyiségeket Kolumbusz Kristóftól Luther Mártonig. Ők és kevésbé ismert, ám jelentős és Wyman könyvében nagy hangsúlyt kapó kortársaik, köztük Jakob Fugger bankár vagy Aldus Manutius nyomdász sikertörténetei mögött azonban egy sem előtte, sem utána nem jellemző struktúra állt. Ez tette lehetővé a Nyugat fel­emelkedését – s igen, ennek hiánya teszi versenyképtelenné napjaink Európáját. Hogyan foglalható össze ez a különleges konstrukció?