A piac olyan hely, ahol egyszerre siet és egyszerre ráér az ember. Siet, mert ebédet kell főznie, de mégsem siet, ráér beszélgetni. Piacra ugyanis nem csak bevásárolni járunk.
Szeretek piacozni. Egészen más arcát mutatja Debrecenben, a vásárcsarnokban és otthon, Hajdúnánáson. Ami közös, az a forgatag. A piac olyan hely, ahol egyszerre siet és egyszerre ráér az ember. Siet, mert ebédet kell főznie, de végül is mégsem siet, ráér beszélgetni. Piacra ugyanis nem csak bevásárolni járunk.
A piac, filozófiai kifejezéssel élve, sajátos fenomén, egyszerre tér és idő, és egy kicsit egyik sem. A „piac” egyszerre jelöli a teret és magának az eseménynek az idejét, amikor megváltozik a település, erre a kitüntetett helyre áramlik a sokaság, s mindenkinek hirtelen dolga lesz ott. Mint a nyüzsgő hangyaboly, ami kívülről nézvést káosz, valójában bonyolult rendezettség. A piac mint építmény kitüntetett helyet foglal el a településen, éppúgy annak centrumában helyezkedik el, mint hagyományosan a templom (majd később, annak kontrapontjaként is, a víztorony vagy a hidroglóbusz). A főterek és -utcák neve helyenként őrzi még a piacoknak és vásároknak e kitüntetettségét. S a piac mint esemény szintúgy kivételes helyet foglal el, csak most az időben: egyfajta deszakralizált, mindennapi ünnep. Kikülönül térből és időből, miközben elválaszthatatlanul hozzátartozik mindkettőhöz. Osztja a teret, jelzi az időt. „Ma piacnap van.” Olyan, mint egy profán ünnep: nincs mindig, de megnyugtató biztonsággal ismétlődik. Szekuláris világunkban a szakrális ciklikusság egyik utolsó maradványa.
Ott persze, ahol a vásárcsarnok mindennap üzemel, e kitüntetettség megszűnik, a piac veszít(het) sajátos aurájából. De még ekkor is megnyugtató, jó tudni, hogy van, s mint jó ismerős, bármikor felkereshető. Egy idő után a termelő vagy kofa előre köszön, kiválogatja a legjobb példányokat, jó tanáccsal lát el, nem enged „csak úgy”, l’art pour l’art vásárolni. A piacozás ugyanis, akárcsak az öltözködés, önreflexió is. Jólesik még munka előtt, kora reggel tiszteletünket tenni, friss zöldséget, gyümölcsöt, hajnali pékárut vásárolni. Ha jól indul a nap, akkor piaccal indul. Esemény, amikor új áru érkezik a halashoz. A folyószabályozások előtti, boldog időkből származó, igen jelentős folyamihalász-kultúránk ellenére Európa egyik legkevesebb halat fogyasztó nemzetévé váltunk. Panaszkodik is a halárus Debrecenben, ahová amúgy a Hortobágyról érkezik a minőségi harcsa, süllő, csuka, ponty és busa, a pisztrángot pedig Lillafüredről, újabban a Felvidékről szállítják.
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
Magyar Péter előbb-utóbb vagy kiegyezik a bukott kormányfővel, vagy „integrálja”.
Az utóbbi hetekben több városban és budapesti kerületben összekapott az önkormányzati jelölteken az ellenzék, és nem jött jól neki Magyar Péterék megjelenése sem. Helyzetképünk a baloldal választási előkészületeiről.
Nekem ugyan mindegy, hogy a balos-libsi média és elemzővilág segítségével miként nyírják ki az állítólagos balos és libsi ellenzéket.
Erzsébetvárosban a Vitézy Dávidot támogató, korábban civil jelölt indul a Tisza Párt színeiben.
