Szigetelőszalaggal a falra ragasztottak egy banánt: hatmillió dollárért azonnal lecsapott rá egy „műgyűjtő”
Újra kitett magáért a világhírű olasz művész.
Évezredek óta az egyik legfontosabb politikai kihívás, hogy miként lehet az emberek vágyait, képességeit pozitív energiává változtatni, és megakadályozni, hogy pusztító erőként elszabaduljanak. Hiszen az elismerésre, anyagi jólétre vagy akár az unalom elűzésére irányuló tevékenység eredményezheti az egyén és a közösség épülését, valamint a rombolását is. E kihívás megoldására minden politikai közösség megfogalmaz valamilyen választ, ami aztán meghatározza politikai, gazdasági, kulturális életének jellegzetességeit. Olyan alapvető kérdésekben segít eligazodni, mint hogy kiben bízunk meg, kivel kívánunk együtt élni, mit tekintünk életünk, valamint szűkebb és tágabb értelemben vett közösségünk céljának, hogyan kezeljük az esetlegesen felmerülő konfliktusainkat. Egyúttal meghatározza azon személyek kiválasztásának módját, akiknek feladatuk, hogy a közösségi keretek fennmaradását biztosítsák, az új kihívásokat felismerjék, értékeljék és kezeljék.
A politikában és a politikatudományban különböző álláspontok terjedtek el arra vonatkozóan, hogy egy közösség politikai életének irányításával és szervezésével kapcsolatos kihívásokra adható-e univerzális, tértől és időtől független, egyúttal hatékony válasz. Az univerzális válaszhoz szükséges volna teljes mértékben kizárni a politikai döntéshozatalból és a döntések végrehajtásából az emberi természetben rejlő bizonytalanságot, ami – egy másik gondolkodásmód szerint – a politika megkerülhetetlen jellegzetessége. Az univerzális válaszra törekvő elmélet lényege, hogy a politikai közösség vezetése – függetlenül annak méretétől és földrajzi elhelyezkedésétől – gyakorlatilag kiszámíthatóan, egyéni szempontoktól mentesen működő gépezetté válik. Intézmények és jogszabályok, nem pedig a pillanatnyi érdekek és érzelmek határozzák meg, hogy egy-egy helyzetben milyen döntést kell hozni, és miként kell megvalósítani. Az egyének és kisebb csoportok befolyása is minimális szintre korlátozódik az elméleti modellben. Az ideális intézményi környezet egy idő után már csak karbantartókat és őröket igényelne, akik biztosítják a gépezet hatékony működését, megteremtve a jóléthez szükséges stabilitást. Az univerzális érvényesség értelmében a modell a világ bármely pontján alkalmazható, bárhova exportálható.