Az Obama–Biden–Harris külpolitika egy személyiségzavaros külpolitika
Soha nem tudni, hogy aki a vonalon van Washingtonból, az most Dr. Jeckyl vagy Mr. Hyde.
Az amerikai csapatok kivonulása Afganisztánból felhívás azoknak, akik a világ vezető nagyhatalmi státuszára vágynak.
A nyugati hatalmak afganisztáni kivonulása után keletkezett űrt Kína készséggel betöltené. Direkt tárgyalásai a tálibokkal a béke helyreállításának üzenetét hordozhatják, s amennyiben sikerül elnyernie az ország új urainak bizalmát, Peking lehetne a helyzet legnagyobb győztese.
Kínának nagyon fontos jó kapcsolatot fenntartania a közép-ázsiai régióval, így stratégiai érdeke megegyezni a tálibokkal. A kínai–pakisztáni gazdasági folyosó (CPEC) kapuja, Gwadar kikötőváros geopolitikai szempontból, az Egy övezet, egy út stratégiai kezdeményezés tükrében kulcsfontosságú. A kelet-ázsiai nagyhatalom régóta jó kapcsolatot ápol Pakisztánnal, Afganisztánban pedig a tálibok nagy valószínűséggel kedvezően viszonyulnának a gazdasági folyosóhoz. A térségben – főként Pakisztánban, Afganisztánban, Iránban – már most jelentős a kínai befektetés volumene, s a prosperitás fenntartása miatt is cél a béke mielőbbi helyreállítása. Bár Peking korábban nyilvánosan arra buzdította a tálibokat, hogy egyezzenek meg az USA által támogatott központi kormánnyal, jól jöhet neki egy tálibok vezette Afganisztán, hogy segítse közép-ázsiai előrenyomulási terveit. A megegyezésre törekvés egyértelmű: július végén Vang Ji kínai külügyminiszter Tiencsinben fogadta Abdul Gáni Baradar mollát, a tálibok egyik felső vezetőjét – ezzel Kína gyakorlatilag legitim politikai erőnek ismerte el a tálibokat. Mindenesetre a találkozót követően kiadott külügyminiszteri nyilatkozat szerint Vang kikötötte: a tálibok nem hajthatnak végre támadást országa ellen. Baradar készséggel megígérte, hogy ő soha nem fogja megengedni, hogy afgán terület valaha is Kína-ellenes cselekményben vegyen részt. Nos, ígéret szép szó, noha a tálibok korábban már többször bizonyultak kiszámíthatatlannak, megbízhatatlannak.