A „safe space” mániája infantilizálja a jövő felnőttjeit, mert eltitkolja előlük, milyen csaták várnak rájuk a való életben. A nyílt és cenzúramentes vitából akkor is épülhetünk, ha egyébként teljesen igazunk van – vallja egy tőrőlmetszett baloldali véleményvezér, aki a sajátjaitól védi a szólás szabadságát.
2021. szeptember 08. 12:54
p
3
0
0
Mentés
Böszörményi-Nagy Gergely
A most zajló Brain Bar jövőfesztiválon egyik kiemelt témánk a szólásszabadság, az óriás techcégek befolyása a szabad véleménynyilvánításra. Hogy jókor és jó helyre nyúltunk, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Facebook és a YouTube egyaránt letiltotta a Brain Bar hirdetéseit, amelyekben a szólásszabadsággal kapcsolatos vitákat és előadásokat hirdettük. Az egész akár szórakoztató is lehetne, ha nem a legalapvetőbb jogainkról lenne szó.
Érveinket csakis viták segítségével tudjuk tovább élesíteni”
Az internet elterjedésekor a liberálisok a demokrácia kiteljesedését, a vélemények korábban soha nem tapasztalt sokféleségét vizionálták. Ehhez képest a véleménybuborékok valóságformáló ereje nagyobb, mint valaha, a szabad beszéd pedig világszerte ostrom alatt áll. Hogy mit is veszíthetünk a csatában, arról értekezik új könyvében tisztán és mellébeszélés nélkül Michael Shermer egyébként ízig-vérig baloldali tudománytörténész. A görög és német felmenőkkel bíró, már Los Angelesben született véleményvezér a Skeptic (szkeptikus) című folyóirat alapítója, országúti kerékpárversenyzőből lett ateista gondolkodó, akinek szakterülete az összeesküvés-elméletek pszichológiája és dinamikája.
Perczel Olivér láthatóan széleskörű alapkutatást végzett, figyeleme kiterjed még a naplókra, a historia domusokra, de még a plakátokra és a napisajtóra is. Veszprémy László Bernát írása.
Nicholas Tate konzervatív oktatási szakértő szerint az iskolák rangsorolása ösztönzi a teljesítményt, a tanári tekintély elengedhetetlen, és a mobiltelefonok korlátozása javítja a diákok koncentrációját.
A történelem megértéséhez meg kell fejtenünk a nagy kognitív átmenetek titkát; a társadalmak a tudásszerzés, a termelés és a hatalomgyakorlás hármas metszetében léteznek, a nagy változások előidézője pedig minden esetben a hitrendszerek átalakulása – vélte Ernest Gellner, a „filozófiai antropológia” mestere.
A felsőoktatási intézmények előszeretettel gondolnak magukra a haladás zászlóvivőiként, ám saját megújulásukkal szemben többnyire radikálisan konzervatívok. Vízió, idő és a kisszerűség levetkezése is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a képesek legyenek megőrizni relevanciájukat, és felkészüljenek a jövőre.