Mintegy másfél évszázad magyar festészetének és szobrászatának alkotásaiból nyílt kiállítás a budapesti Kieselbach Galériában. A tárlat ingyenesen látogatható, a művek megvásárolhatók.
Kéri Gáspár írása a Mandiner hetilapban.
Két határozott indokom is van arra, hogy miért érdemes az utcáról betérve nívós kereskedelmi galériák kiállításait látogatni. Egyrészt a múzeumokban sohasem látható, kizárólag magángyűjteményekben fellelhető – így a nagyközönség számára jellemzően ismeretlen – alkotásokat, köztük fő műveket ismerhetünk meg. Másrészt, legyen szó akár kávéházi számolócédulára vetett skiccekről, technikájukat tekintve klasszikus olaj-vászon festményekről, netán plasztikákról, e műtárgyak egytől egyig megvásárolhatók. A műkereskedelem persze soha nem fogja betölteni azt a szerepet, amit a muzeológia és a bölcsészettudományok eszközeivel enciklopédikusságra törekedő közgyűjtemények, de ne is legyenek ilyen elvárásaink.
A Kieselbach Galéria azon műtárgy-kereskedelemmel foglalkozó intézmények egyike, amely évtizedek óta kulturális missziót tölt be. Aukciós és eladásos kiállításai mellett fontos életművekre – mint legutóbb a festő Nagy István és a keramikus Gorka Géza –, illetve művészeti korszakok és stílusok hazai reprezentációjára fókuszáló tárlatokat rendez. Az e kiállítások kapcsán kiadott albumok és katalógusok a galériában zajló háttérmunka, így a művészettörténészi kutatások jelentőségére is rávilágítanak. Július végén nyílt a galéria aktuális nyári eladásos kiállítása, melynek már elektronikus katalógusát böngészve is csak kapkodjuk a fejünket. Szembetűnő, hogy a rendezők nagy műgonddal válogatták az anyagot. Az egyes életművekhez, a különféle stílustörténeti korszakokhoz és irányzatokhoz határozott sorvezetőt kap a látogató, amelyet tematikus szekciók (Nagybánya, Balaton, Alföld, Duna, Budapest, Párizs stb.) színesítenek tovább. A kiállítás egyik kiemelkedő darabjának tekinthető Vaszary János könnyed polgári eleganciát sugárzó Itáliai emlék című, 1930-as festménye, s hamar rácsodálkozunk idősebb Markó Károly 1854-ben festett eszményi tájképére is. Lotz Károly és Hollósy Simon zsánerei után megakad a tekintetünk egy Munkácsy által festett portrévázlaton, amely a Krisztus Pilátus előtt című monumentális festmény egyik előtanulmányaként készült. És itt jegyzem meg kellő tisztelettel, hogy Munkácsy vázlatai gyakorta sokkal inkább kidomborítják a festő kvalitásait, mint hatalmas vásznai.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Duna-történet, cívis botanika, bogáncs és liliom: jól látszik, hogy múzeumaink tárlatai Dunavecsétől Debrecenig egyre többször dolgozzák fel a természetvédelem témáját.
A Mandinernél pár éve nem járt sikerrel, amikor igyekezett „kicsit pozitívabbra hangolni” a vele készült interjút.
A Mandiner jelentős növekedést ért el az elmúlt időszakban, és most ismét szintet lép: új videós műsorstruktúrával bővíti kínálatát. Ezekről, továbbá a Mandiner őszi díjátadó gálájáról és a kárpátaljai adománygyűjtés eredményeiről tartott sajtótájékoztatót Szalai Zoltán főszerkesztő.
Szeptember 5-én Tatabánya ad otthont az In Memoriam William Blake című különleges tárlatnak, amely a Vértes Agora galériájában várja a látogatókat.
Valójában fogalma nincs se neki, se a csapatának arról, mit is kezdenének az országgal.
A több mint négyszáz olvasó kvízjátékon vehetett részt, meghallgathatta, mit gondol Schmidt Mária a világról és élvezhette Lotfi Begiék szenzációs koncertjét.
Megnéztük, miként válik a „kontextusba helyezés” gazdasági értelemben jelentéseltolássá, és mit olvas bele a HVG a miniszterelnök gazdasági állításaiba.
A Berlinből hazatérő szakember egyelőre türelmet kért a szurkolóktól.
