Szívügye a magyar zsidó hagyományok ápolása, az általa szervezett zsidó napok rendezvénysorozat ma már behálózza a Kárpát-medencét. Deák Andreával beszélgettünk arról, hogyan lett egy merész ötletből zarándoklat, majd országokon átívelő, többnapos programsorozat.
Ádám Rebeka Nóra írása a Mandiner hetilapban.
Deák Andrea érdeklődése első izraeli látogatása után mélyült el a zsidó és a magyar zsidó kultúra iránt. Ezt követően tizennyolc évig a Magyar Zsidó Kulturális Egyesületben, majd ezzel párhuzamosan a Mazsihiszben dolgozott. Kíváncsisága a határon túli területek és az ott élő emberek iránt középiskolás korában kezdődött. „Budapesten, a hetedik kerületben születtem és nőttem fel, először felnőtt fejjel, tizenhét-tizennyolc éves koromban voltam a határon túl; barátaimmal Pozsonyba és környékére látogattunk. Bevallom, korábban nem sokat tudtam a határon túli magyar közösségek életéről, eltérő hagyományvilágukról, hiszen abban az időszakban nőttem fel, amikor erről még nem tanítottak semmit – meséli. – Amikor a politikum is elkezdett foglalkozni a külhoni magyarok kérdésével, például a kettős állampolgárság kapcsán, megszólalt bennem egy hang: mennyire nem ízléses ez ellen kampányolni. Ott van Erdély, a Felvidék vagy Kárpátalja, és az emberek egy részében annyi minimális érzékenység nincs, hogy együtt érezzen, szolidaritást vállaljon az ottani magyarsággal, pedig ez minden kisebbségi közösségnek kijár. Azoktól pedig, akikkel egyazon nemzeti-kulturális közösségbe tartozunk, különösen furcsa lenne megtagadni.”
Évekkel később úgy hozta a sors, hogy Andrea a Magyar Zsidó Kulturális Egyesülettel a határokon túlra is el tudott kezdeni programokat tervezni. Eleinte egy-, majd többnapos utakat szerveztek az elcsatolt területekre, mígnem egyszer csak megérett az ötlet, mi lenne, ha zsidó napokat tartanának Kárpátalján. „Volt egy kárpátaljai származású segítőm, Szász Gitta, akivel többször bejártuk a helyeket, és összeállítottuk a programot. Végül a Külgazdasági és Külügyminisztérium és az ungvári főkonzulátus, személyesen Bacskai József főkonzul is mögénk állt – akinek ezúton is köszönöm a lehetőséget –, így született meg az I. Kárpátaljai zsidó napok. El sem hittük, mennyire gyorsan híre ment” – mondja az indulásról.
A rendezvény sikerén felbátorodva Szabadkán és Kassán is elkezdtek kulturális zarándoklatokat, buszos kirándulásokat és kulturális programokat szervezni. Jött aztán Kolozsvár, ott is elkezdődtek a zsidó napok, amit eleinte csak a helyi közösségnek terveztek. „Lebeszéltük péntek estére a kolozsvári zsinagógában a szombatköszöntést; kicsit féltünk, hogy nem lesz elég ember, végül olyan rendezvény kerekedett belőle, hogy nem lehetett beférni a zsinagógába. A helyiek között olyanok is voltak, akik sírtak, hogy végre hallhatnak magyar nyelvű szombatfogadást” – emlékezik vissza.
A világhírű magyar borkultúra tovább növelheti ismertségét egy újraéledő hagyomány által. A Márton-naphoz kapcsolódó újbor ünnepe új kapukat nyit a hazai vendégforgalomban és az átalakuló borpiacon is.
Rod Dreher döbbenetes tapasztalatról számolt be: Londonban a kormány egyszerűen letiltotta az oldalát, mert a migráció veszélyeiről írt.
Az Udvari Kamaraszínház igazgatója szerint ma ugyanolyan félelmetes dolgok történnek, mint 1919-ben, csak akkor a kommunizmus, most a globalizmus és a félreértelmezett liberalizmus terjed vírusszerűen. Ezért nem lehet elégszer elmondani: ha a múltunkat nem ismerjük, a jelenben is bárki birka módjára vezethet minket.
A miniszterelnök arról beszélt: készülnünk kell arra, hogy rengeteg olyan újítás, felfedezés, találmány, kísérlet várható a jövőben, ami megpróbál az ember számára élhető közeget teremteni élhetetlen területeken.
Nyíltan ukránpárti tiszás jelöltet támogat Hódmezővásárhely polgármestere.
Az ünnepi eseményen átadásra kerülnek majd a Mandiner-díjak is.
A szőlőtőkéken maradt vastag, piros vagy megsárgult levelek a fotókon jól mutatnak, de a hegy borászainak nagyon rosszat jeleznek.
A Vörösök dolgát csak még tovább nehezítheti, ha elveszítik a magyar játékmestert.