A teljesítmény ünneplése helyett ma az áldozati identitás a divat. Pedig a nemzetállamok sikere a jövőben is azon áll, képesek-e felépíteni a tehetség arisztokráciáját. Van mit tanulni a 19. század porosz, francia és brit közintézményeitől vagy éppen a császári Kínától – vallja a The Economist sztárújságírója.
1958-ban Michael Young brit szociológus megjelentetett egy látomást The Rise of the Meritocracy (a meritokrácia felemelkedése) címmel. Fiktív elbeszélésének középpontjában egy olyan világ állt, ahol a politikai és gazdasági vezetőket kizárólag képességeik és szorgalmuk, nem pedig társadalmi hátterük és vagyoni helyzetük alapján választják meg. Young nem idealizálta ezt a világot, épp ellenkezőleg: azt vallotta, hogy ha másnaptól bevezetnék a rendszert, a „szakértők uralma” legkésőbb a 2030-as évek elején szükségszerűen felkeléshez vezetne. A szélsőbaloldaltól a plebejus jobboldalig pontosan ezt látjuk és tapasztaljuk ma – állítja a The Economist szerkesztője.
Adrian Wooldridge hiteles krédóval rendelkező, régi vágású újságíró. Tíz nagy sikerű kötet szerzője, jobboldalisággal épp nem vádolható, ám kíváncsisággal igen – The Right Nation címmel ő jegyezte az amerikai konzervativizmusról valaha született egyik legtartalmasabb könyvet –, s az írásaira mindig érdemes odafigyelni. The Aristocracy of Talent (a tehetség arisztokráciája) című könyvében annak jár utána, mi a tehetség szerepe a 21. századi folyamatokban.
Bár a meritokrácia fogalmát Young ismertette meg az angolszász nyilvánossággal, az ideát a demokráciával szemben erősen gyanakvó Platónig vezethetjük vissza. Ő írt először a filozófus királyok alkotta kormányzó osztályról, s már a császári Kína is vizsgát vezetett be a legtehetségesebbek felkutatására. Később a felvilágosodás Európa-szerte erősítette a meritokratikus gondolatot, a tengerentúlon Thomas Jefferson kifejezetten megkülönböztette a gazdagságon alapuló mesterséges és a tehetségen alapuló természetes arisztokráciát. Wooldridge szerint a világ azóta kiábrándult a meritokráciából, ami a jobboldalon a brexitnépszavazásban vagy Donald Trump megválasztásában, a baloldalon az „előjogok” elleni jakobinus hevületű őrjöngésben érhető tetten. Az ok, hogy a vezetői kiválasztás során a fontos intézmények sosem tudtak felülkerekedni saját vakságukon, és akut egyensúlytalanság alakult ki az arisztokráciát adó tíz–negyven százalék, valamint a többség képviselete között. Az USA harmincnyolc legjobb egyeteme ma több hallgatót vesz föl a társadalom leggazdagabb egy százalékából, mint a maradékból összesen.
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
Sok felhasználót érint a probléma: nem működik a Facebook, az Instagram és a Threads sem.
A washingtoni fellebviteli bíróság döntése kötelezi az Apple-t és a Google-t a TikTok eltávolítására, ha januárig nem történik meg a platform amerikai értékesítése. Eközben Kína és az USA vezetése is más-más irányból intéz támadást.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Kemény nem ontja a könyveket, ami különösen rokonszenves a mai világban.
A közel négyszáz oldalas, gazdagon illusztrált kötet nem csak a Liget páratlanul gazdag, több mint két évszázados múltját mutatja be történeti hűséggel, a jelen, azaz a Liget Budapest Projekt fejlesztései is kiemelt szerepet kapnak.
Csütörtök este PAOK–Ferencváros mérkőzést rendeznek a labdarúgó Európa-liga alapszakaszának hatodik fordulójában.
A család kártérítési pert indít a gyilkos ellen.
