Hajnóczy Péter negyven éve, 1981. augusztus 8-án halt meg.
2021. augusztus 04. 12:51
p
0
0
0
Mentés
Győrffy Ákos írása a Mandiner hetilapban.
„Ha volt s marad ködlovagja a hetvenesnyolcvanas években kibontakozó irodalmunknak, Hajnóczy Péter mindannyiunk közül az élen fog maradni” – többek között ezekkel a szavakkal búcsúztatta Mészöly Miklós a negyven évvel ezelőtt, tragikusan korán elhunyt írót, Hajnóczy Pétert. Mészöly nem volt a hatásvadász kijelentések embere, és ezúttal sem túlzott. Hajnóczy „ködlovagsága” valóban erőteljesen rányomta a bélyegét egész pályafutására. Ha csak az életrajzát nézzük, máris világossá válik, honnan is ered mindez. „Körülbelül egyéves koromig lelencházban éltem, onnan vittek el nevelőszüleim, harmincéves voltam, amikor megismertem az anyámat. Esti tagozaton érettségiztem, voltam ládázó, kabinos, szentképügynök, modell, kazánfűtő, dolgoztam kőművesek mellett, voltam betűszedő inas, szénlehordó, dolgoztam dinamittal, nyersanyagkutatásnál stb.” – írja első kötetének, az 1975-ben megjelent, A fűtő című elbeszélésgyűjteménynek a fülszövegében.
Fotó: Wikipédia
Hajnóczy törvénytelen gyerekként született, s ez a sehová nem tartozás mindvégig írásainak alapmotívuma maradt. A világban elveszetten bolyongó, szorongásokkal küzdő ember drámai lélekrajzait alkotta meg. Korán elhatalmasodó alkoholizmusával – és a járulékos tüneteivel – küzdött mindvégig. Ennek a pokoljárásnak egyedülálló irodalmi remeke
Az olvasói figyelem képes arra, hogy a sorok között értékes igazságokra leljen, és hogy a kincset érő gondolatok alapján kitüntetett helyet adjon egy-egy könyvnek és szerzőnek; ezt szolgálja a Libri irodalmi díj.
A több mint négyszáz olvasó kvízjátékon vehetett részt, meghallgathatta, mit gondol Schmidt Mária a világról és élvezhette Lotfi Begiék szenzációs koncertjét.
Berta Ádám novelláiban nem az a fontos, mire megy ki a játék, hanem az aktus, amivel a lélek káoszába pillantunk – a lehető leghétköznapibb szituációkban. Kovács Gergő írása.