A rettenetes üres, fehér papír

2021. augusztus 04. 12:51

Hajnóczy Péter negyven éve, 1981. augusztus 8-án halt meg.

2021. augusztus 04. 12:51

Győrffy Ákos írása a Mandiner hetilapban.

„Ha volt s marad ködlovagja a hetvenes­nyolcvanas években kibontakozó irodalmunknak, Hajnóczy Péter mindannyiunk közül az élen fog maradni” – többek között ezekkel a szavakkal búcsúztatta Mészöly Miklós a negyven évvel ezelőtt, tragikusan korán elhunyt írót, Hajnóczy Pétert. Mészöly nem volt a hatásvadász kijelentések embere, és ezúttal sem túlzott. Hajnóczy „köd­lovagsága” valóban erőteljesen rányomta a bélyegét egész pályafutására. Ha csak az életrajzát nézzük, máris világossá válik, honnan is ered mindez. „Körülbelül egyéves koromig lelencházban éltem, onnan vittek el nevelőszüleim, harmincéves voltam, amikor megismertem az anyámat. Esti tagozaton érettségiztem, voltam ládázó, kabinos, szentképügynök, modell, kazánfűtő, dolgoztam kőművesek mellett, voltam betűszedő inas, szénlehordó, dolgoztam dinamittal, nyersanyagkutatásnál stb.” – írja első kötetének, az 1975-ben megjelent, A fűtő című elbeszélésgyűjteménynek a fülszövegében.

Fotó: Wikipédia
Fotó: Wikipédia

Hajnóczy törvénytelen gyerekként született, s ez a sehová nem tartozás mindvégig írásainak alapmotívuma maradt. A világban elveszetten bolyongó, szorongásokkal küzdő ember drámai lélekrajzait alkotta meg. Korán elhatalmasodó alkoholizmusával – és a járulékos tüneteivel – küzdött mindvégig. Ennek a pokoljárásnak egyedülálló irodalmi remeke 

Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!