A lányok, a lányok, a lányok harcosok

Edvi László írása a Mandiner hetilapban.

Várható volt, hogy előbb-utóbb a magyar lányok-asszonyok is ütőt ragadnak. A nyolcvanas évek végén hivatalos igazolást kapott a magyar szövetségtől az első lány, Kolbenheyer Zsuzsanna, majd 1992-ben megalakult az első női csapat. Mivel egyedül nem megy a bajnokság sem, a lányok a kölyök fiúk között játszottak. Ezt az időszakot még hőskornak is túlzás lenne nevezni, mondjuk inkább női hokink őskorának. A nagy áttörés akkor következett be, amikor lett még egy csapat, így már bajnokságot is ki lehetett írni. Kicsit belterjes volt, de a legnagyobb dolgok is valahogy elkezdődtek egyszer. 1993-ban indult az első női hokipontvadászat hazánkban. Akik ekkor szurkolói korban voltak, azok emlékezhetnek rá, hogy a férfibajnokság komolyodása is nagyjából ezekre az időkre tehető. Néha egy-két napra a Budapest Sportcsarnokba is bebocsátást nyert a magyar hokitársadalom.

Az 1997-es Dunaferr–Ferencváros férfibajnoki döntőre készült jeget felhasználva a lányok is nagy lehetőséget kaptak: március 1-jén először lépett pályára magyar válogatott néven egy hölgycsapat. 8-0-ra kikapott Nagy-Britanniától. Másnap dél­előtt újból megmérkőzött a két társaság, ekkor már sokkal jobban teljesítettek a magyar lányok. Hat perc huszonhét másodperc után vezetést szereztek. Vagyis megszületett a történelmi válogatott gól, szerzője Vörös Eszter volt. Az előny még az első szünetben is megvolt, és az utolsó harmad előtt az óriási bravúrt jelentő 1-1 állt az eredményjelzőn. A záró húsz percre kissé elfáradtak a magyar lányok, így a vége 5-1-es vereség lett, de humorosan mondható, hogy sokat fejlődtek egy nap alatt.

A viccet félretéve: nagy lendületet kapott a női szakág az első páros találkozótól. Két évvel később már nemzetközi eseményre is be merték nevezni az alakuló válogatottat. Világbajnoki selejtezőn indultak a lányok, és már mecset is nyertek Dél-Afrika ellen. A 2002-es Salt Lake City-i olimpia után a férfimezőnyhöz hasonlóan erősorrend alapján csoportokba sorolták a válogatottakat. 2003-ban az ötödosztályban a negyedik helyet szerezte meg a gárda. 2011-re a legjobb lett ott, és először váltott osztályt. Mindössze tíz éve volt ez. Akkor még játszott Kolbenheyer Zsuzsa, azóta pedig rengeteget tesz a sportág magasabbra emelkedéséért. Nemcsak itthon, hanem világszinten is, ugyanis a nemzetközi szövetség elnökségi tagja.

Az úttörő hölgy követői is megérdemlik a bizalmat. A szövetség pedig szisztematikusan felépített egy rendszert. A 2000-es évek elején indult az a korosztály, mely 2012-ben U18-as szinten feljutott az A csoportba, vagyis a világ legjobbjai közé. A következő évben ez a tinédzserekből álló csapat megnyerte a felnőttek között a világ­bajnokság negyedik osztályát, és feljutott a harmadikba. 2013-ban az akkor tizenhat-tizenhét éves lányok voltak a felnőttválogatott kulcsemberei. A merítési lehetőség nem volt épp bőséges, mert összesen 350 női játékos volt, és ebben benne volt öttől harmincöt évig mindenki. Az U18-as keretet gyakorlatilag 25 játékosból kellett összerakni, mégis remekül teljesített. Ma ők vannak a legjobb korban a sporthoz, és évről évre eredményesebbek. Három év alatt kinőtték a harmadosztályt, majd újabb három év elteltével aranyérmet szereztek a másodosztályban. Olyan hokinagyhatalmakat utasítottak maguk mögé 2019-ben, mint Ausztria, Szlovákia, Norvégia, Dánia, Olaszország.

Óriási szenzációt keltve augusztus utolsó napjaiban a világbajnokság tízcsapatos élmezőnyében szerepelhetnek. A sportág őshazájában, Kanadában.