Izgalmas kiállítással és pazar katalógussal ünnepli grafikai gyűjteményének százötven éves fennállását a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria. A Leonardótól Miróig – Papír/forma: Százötven éve rajzok és grafikák bűvöletében című tárlat e műalkotások fejlődésének a középkortól egészen napjainkig tartó ívét villantja fel a látogatóknak.
Joób Kristóf írása a Mandiner hetilapban.
A tárlat, illetve a hozzá kapcsolódó, Papír/forma. Nyolc évszázad legszebb rajzai és sokszorosított grafikái a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeiben című katalógus egyszerre két történetet, vagy inkább „történetet a történetben” kíván elmesélni a látogatónak-olvasónak. Az Esterházy hercegektől származó állami gyűjtemény létrejöttének és fejlődésének százötven éves történetéből egyben a rajz és a sokszorosított grafika mint képzőművészeti műfaj nyolc évszázados alakulása is kibontakozik.
A kiállítás és a katalógus olyan izgalmas utazásra invitálja a figyelmes befogadót, amely során nem csupán esztétikai élményekkel lesz gazdagabb. Érdekes dolgokat tudhat meg a művészi technikák fejlődéséről, az európai és magyarországi műgyűjtés történetéről vagy arról, hogyan változott a rajzok és a grafikák megbecsültsége a képzőművészeti alkotások körében.
A tárlat és a katalógus közötti szoros kapcsolat egyébként szinte kézzelfogható, mivel a múzeum Michelangelo termében megrendezett kiállítás installációja a katalóguskötet stíluselemeiből merít, és minimalista formanyelve szembeötlően harmonizál az eredetileg neoreneszánsz kialakítású térrel. Mindehhez hozzájön az a körülmény is, hogy a tárlat egyben a múzeumi élet újraindításának a nyitánya is a Szépművészetiben.
A kiállítás a gyűjtemény ritkán látható, legértékesebb rajzait és grafikáit mutatja be. Így Dürer, Leonardo, Raffaello, Rembrandt, Rubens, Francesco Guardi, Goya, Barabás Miklós, Delacroix, Munkácsy, Van Gogh, Cézanne, Toulouse-Lautrec, Picasso, Schiele, Rippl-Rónai, Aba-Novák, Miró és Jaume Plensa egy-egy kivételes alkotása is látható, továbbá néhány kiemelkedő új szerzemény. A kurátorok, Bódi Kinga és Bodor Kata negyvennégy műbe sűrítették a múzeum különböző magyar és nemzetközi gyűjteményegységeinek bemutatását. A művek által felrajzolt ív egy kora 15. századi ismeretlen csehországi mester pergamenre festett iniciáléjától Maurer Dóra 13 nyom című, 2016-ban készült digitális nyomatáig tart. A katalógus nagyobbat merít a benne szereplő ötszáznegyven alkotással.
A teljes állományhoz képest azonban mindkét fenti szám eltörpül: a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményegységei több tízezer rajzzal, illetve százezres nagyságrendet számláló sokszorosított grafikai anyaggal rendelkeznek. Ez is jól érzékelteti, hogy milyen kihívást jelenthetett a válogatás összeállítása. Persze önmagában a tény, hogy ekkora nemzetközi és magyar történeti ívet saját anyagból fel lehet rajzolni, már óriási dolog.
Szinte reménytelen feladatra vállalkoztak a Műcsarnok szakemberei, amikor úgy döntöttek, számba veszik a magyar animáció 111 éves történetét. A végeredmény azonban nagyvonalú és pazar lett: a Vízió, gesztus, kísérlet tárlatra érdemes minimum egy egész délutánt rászánni.
Izgalmas tárlatokkal készül a Magyar Nemzeti Galéria is.
A Nyugat szellemi felsőbbrendűségének érvényesítéséhez régóta hozzátartozik a magyar emlékek elhallgatása. Nizalowski Attila jegyzete a Lengyel Intézet Tamara de Łempicka-kiállítása kapcsán.
Kiállítást rendeznek a 100 éve született színész életművéből.
A nemzeti hőskor hagyja maga után a nemzeti hagyományt, írta Kölcsey, s boldog az a nemzet, amely – annyi megbűnhődés után – új hőskort tudhat a magáénak. Petri Lukács Ádám írása.
Az olaszok úgy látják, az Európai Bizottság elnökének hangneme aggasztó.
Nagy Márton szerint az emelések nem indokoltak, ezért ha kell, a kormány közbe fog lépni.
