Pannónia titkos szíve

Ádám Rebeka Nóra írása a Mandiner különszámában.

„Baracska megállóhely, az ajtók a jobb oldalon nyílnak.” Felriadok, le kell szállnom, megérkeztem. Végig a peronon, le a lépcsőn, át a híd alatt. Pechemre megint kifogtam egy vonatot, amihez nincsen busz. Hétvége van, ilyenkor ritkábbak a járatok a völgyön keresztül. Marad a stoppolás a megszokott útszéli ficakból. Itt mindenki ismer mindenkit, igazi dunántúli jó emberek lakják ezt a tájat, segítőkészen állnak meg, nem bizalmatlankodnak.

Felcsút, Orbán, Mészáros, kisvasút – sokaknak a völgy, ahol felnőttem, és amit úgy szeretek, csupán ennyit jelent. Esetleg a pihenőt az M7-esen suhanva, ahol jaj, de jó, benzinkút is van – tankolás, kávé, pisi –, aztán irány tovább a Velencei-tóra. 
De ácsi, hiszen bőven van itt látnivaló: a Vértes lába, a Mezőföld csücske, a Velencei-hegység pereme, a Római Birodalom és a középkor lenyomatai, mesebeli falvak, magyar és sváb örökség. Kultúra, történelem, gasztronómia, bor, épített és természeti értékek zsúfolódnak össze Pannónia szívében. Pogány földvár, török kori csonka torony, klasszicista templom. Itt Habsburg-kastély és arborétum, amott pedig paloták, vadászházak, lovas tanyák, halastavak, erdők, mezők, patakok, végeláthatatlan szőlősorok és artézi források. Nem véletlen, hogy a környék egyre nagyobb figyelmet kap: fiatal párok és családok, de még az ikonikussá vált, bennünk összekapaszkodó belső gyermekeket ábrázoló Szeretet-szobor is itt lelt új otthonra és nyugalomra a nyaranta technótól hangos nevadai sivatag után.

Suhanunk faluról falura. Magunk mögött hagyjuk a sztráda zaját, a balatoni gyorsvonat zakatolását, és bezárul mögöttünk a völgy. Fejér megye északkeleti csücskében vagyunk, félúton a megyeszékhely és a főváros között. A Bicskétől Baracskáig húzódó Váli-völgyben mint szőlő­tőkén a fürtök, úgy követik egymást a települések. A jellegzetes úti falvak sorát északról déli irányban haladva Felcsút nyitja meg, majd Alcsútdoboz, Tabajd és Vál követi, végül Kajászó (a kommunista időkig Kajászószentpéter) zárja. A dús legelők, gazdag erdők s az ezeket éltető Váli-víz és Szent László-patak nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ez a vidék már a történelem előtti korokban is lakott volt. Felső részén lusta dombok, löszös pannon rögök és meredek, téli szánkózáshoz kiváló lankák váltják egymást, alsó része pedig rezzenéstelen sík vidék. Két nagytájunk találkozása ez, két gigantikus erő által formált vidék. Kicsit egyik, kicsit másik, de igazán egyik sem – ez adja különlegességét. A települések között pepitakockás szántóföldek nyúlnak el, rajtuk birkák legelésznek, gémeskutak ágaskodnak, s gondosan felhengerelt szalmabálák alkotnak óriási gyöngyfüzéreket.

Esténként ha felnézek a völgy koromfekete egére, a Tejutat is tisztán látom kirajzolódni. Ide már nem ér el egyik város fényszennyezése sem. Gyerekkoromban hányszor, de hányszor láttam magam előtt Csaba királyfit, ahogy vágtat keresztül a csillagokon, pont úgy, ahogy most mi robogunk keresztül a völgyön. Bevallom: volt, hogy nem szerettem itt. Amikor az ember kamaszként Budapestre kerül, hirtelen minden más vonzóbb lesz, mint a szülőfalu, a goethei értelemben vett lassú idő, a csend, a zümmögés, a bégetés, a téli tüzelés vagy az akác illata. Felnőtt fejjel viszont gyakran visszavágyom. „Odabenn a mély vadonban, / A csalános iharosban” még emberi a lépték. A völgy lakói még nem szakadtak el attól, ami igazán fontos: a teremtett világtól és a Teremtőtől.

Csupa szín a táj, a gólyáink is visszajöttek már. A tavasz érkezését évről évre hóvirágmező jelzi – ahogy óriási fehér lepelként terül el a tájon a sok apró csengettyű –, a nyarat pedig szentjánosbogár-rajzás indítja be, ezernyi aprócska lámpás világol, amerre a szem ellát. S ha mindez nem volna elég, itt található Fejér megye legnagyobb katolikus temploma, Magyarország legidősebb libanoni cédrusa és a legeslegeső pont a világban, ahová Isten kötött engem. Szóval kedves fővárosi úrifiúk, úrilányok, higgyétek el, Érd után is van élet! Sőt, talán itt kezdődik az igazi magyar valóság. Álljatok meg egy pillanatra a Váli-völgyben, egyetek egy jó házi sajtot, igyatok egy pohár friss bodzaszörpöt vagy egy jó bort, sétáljatok végig a Mezítlábas parkon, és köszönjetek vissza azoknak a csupa szív embereknek, akik a kapualjukból ismeretlenül is köszöntenek titeket, ha erre téved utatok.

Nyitókép: Ficsor Márton