A megtéréstől a sziklaszilárd bizonyosságig

Miután a látomása volt, amiben egy lepedőben leeresztettek elé mindenféle tisztátalan állatot, és hallotta, Isten azt mondja neki, egyél. És amikor tiltakozik, akkor mondja neki Isten azt, amit idéztél.

Az Úr nem az alkalmasokat hívja, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá.

Ha valaki Saul-Pál útját akarja követni és el akar jutni eme megtérést eredméynező megszólítottságig, egyszerű dolga van, üldöznie kell a keresztényeket és akkor megszólíttatik, tehát ha valaki a keressztények Istenének hitéhez akar megtérni, előtte a híveit üldöznie kell könyörtelenül egészen addig amíg meg nem szólítattik az égből, eszerint istent megszólítani provokációval sokkal hamarabb megtörténik, mint imával és böjttel.

A hit puszta önzés, az egoról szól, arról hogyan próbálja menteni magát az ember egy fiktív vagy a hite által ráerőltetett téves büntető-istentől vagy isten-felfogástól. Nyilván a hit nélkülieknek sem lehet a transzcendenst száműzni a fejükből, de attól még hogy elfogadja valaki, hogy ez egy teremtett-kreált világ, ne mfeltétlenül kell elfogadni a teremtőjének az abszolút jóságát vagy bármely vallás tanítását amit állít ezekről. A vallásosságban a haszonelvűség van leginkább jelen, sokszor észrevehetetlenül szubtilis formákban, ami nem más mint az egoizmus szublimációja. Az ókori rómaiak is integráltak számos elő-ázsiai kultuszt, vallást a görög mitológián kívül, ebben az az önzés nyilvánult meg, hogy így látták biztosítottnak Róma magasabb szintű védelmét, a "cserekereskedelem" ott van ezekben a formákban, az állam megadja a tisztelet a kultusznak vagy vallásnak, cserébe pedig transzcendens jellegű védelmet kap, a tisztelet a kultusz sokszor nem más mint elnyerni a kegyeit egy istenségnek, ezáltal védelmét megszerezni a védendő közösség számára ergo kiengesztelni lásd Ószövetség. Funkcionalitásában a vallás és vallásosság gyakorlása nyilván a transzcendens vagy természetfeletti vonatkozási körein kivül egy társadalomban közös totemet képez, a kulturális totemféltést vagy ismert vallási-kulturális jelképeink elveszésének pánikszerű totemféltését és félelmét láthatjuk a migránsokkal szembeni félelmekben is manifasztálódni. Ennek a félelemnek az oka az általunk generációkon át megszokott kulturális-társadalmi biztonság határköveinek meginogása, pl a kereszt egy ilyen totem.