Szomjas György filmrendező tavasszal, nyolcvanévesen hunyt el, s épp negyven éve mutatták be híres filmjét, a Kopaszkutyát. A kései Kádár-kor levert hangulatát festette meg benne, ahogy a Könnyű testi sértés és a Falfúró című művében is.
Nizalowski Attila írása a Mandiner különszámában.
A zenés mozi Kőbányán készült. Akárcsak A kenguru, amelyben a Budán építkező, betagozódott beatnemzedék a színvonalas, de ipari jellegű, ORI-engedélyes dalaival azt üzente a külvárosnak, hogy ne a Nyugaton keresse a boldogságot. No meg a Ballagás, amely a IV/C osztály kudarcba fulladt lázadását meséli el az Edda elementáris zenéjével és azzal a gondolattal, hogy a végén úgyis egyedül maradsz. Kőbánya mindazonáltal nem volt kulturális központ. Nem voltak színházai, múzeumai s egyeteme, csak kitörni vágyó fiataljai.
A Ballagás egy jeleneténél én is ott voltam, mert a sulinkban, az I. László Gimnáziumban vették fel. Ki-be jártunk a kapun, mintha tanítás után mennénk haza. Persze a trafikig nem kellett elmennünk, amely mögött más napokon elbújva szívta és fújta a fél iskola rendesen. Jó lenne igazságosnak lenni ezzel a klassz filmmel, de nehéz. Inkább Cseh Tamást, Weather Reportot, Niement szerettem hallgatni. A filmbéli jó fej tanárt pedig az a hölgy játszotta, aki gyakran feltűnt a fegyelmi tárgyalásaimon mezítlábas Kossuthtal a kézben, ellenségesen.
Egy véletlen miatt a Kopaszkutya koncertfelvételénél is ott lehettem. Az akkori haverom a hangfaltól a disszidálásig sokfélére gyűjtött, s mentem vele dolgozni bárhová. Ami a szocializmusban nem volt egyszerű tizenhat évesen, ezernyi engedély kellett hozzá. Szerencsére a csoportvezetők kasztja erősen korrumpálódott, s valahogy mindig sikerült nekik a lepapírozás. Így voltunk hómunkások a köztemetőnél, házisör-palackozók egy ijesztően csattogó, 19. századi géppel a Maglódi úti IV-es telepen.
A filmforgatás éjszaka zajlott. Könnyű munkának ígérkezett, azt gondoltuk, hogy meghallgatunk néhány számot, kapjuk a pénzt, és irány haza. Ehelyett vártunk és vártunk, és nem tudhattuk, hogy mikor jön elő a zenekar és vesznek fel valamit. A legnyomasztóbb az volt, amikor hajnaltájt az udvaron egy sóderkupacnál két statiszta ütni kezdte egymást. Csattogtak az öklök az arcokon, a körbeállók kiabáltak, majd jöttek a filmesek, hogy ha nem fejezzük be, ki leszünk rúgva, és senki sem kap bért. Nem ez volt az első fenyegetőzés aznap este. Nem lesz fizetés, ha nem figyelünk, ha nem csápolunk, ha piát csempészünk be, ha dohányzunk a teremben.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
A legendás spanyol rendező új munkájában, A szomszéd szobában az elmúlással való szembenézésről beszél intim, személyes hangvételben. Ám hiába a két zseniális színésznő, Tilda Swinton és Julianne Moore, a katarzis elmarad. A november 28-tól a mozikban látható film lábjegyzet maradt Almodóvár elképesztő karrierjében.
A Pán – A belső sziget című film egy sajátos eszközökkel filmre vitt, fájóan aktuális látomás. Győrffy Ákos filmajánlója.
Belegondolni is rémálom, hogy mit művelne ez a nárcisztikus, sokszor önmaga hatása alá kerülő ember, ha a hatalom közelébe kerülne.
Mesés pénzek helyett csak a gondok tornyosultak a világ egyik leggazdagabb országában. Pedig elsőre jó kiugrási lehetőségnek tűnt az Ábhá FC-nél elkezdett munka a magyar edzőnek.
