Kőbánya blues

Nizalowski Attila írása a Mandiner különszámában.

A zenés mozi Kőbányán készült. Akárcsak A kenguru, amelyben a Budán építkező, betagozódott beatnemzedék a színvonalas, de ipari jellegű, ORI-engedélyes dalaival azt üzente a külvárosnak, hogy ne a Nyugaton keresse a boldogságot. No meg a Ballagás, amely a IV/C osztály kudarcba fulladt lázadását meséli el az Edda elementáris zenéjével és azzal a gondolattal, hogy a végén úgyis egyedül maradsz. Kőbánya mindazonáltal nem volt kulturális központ. Nem voltak színházai, múzeumai s egyeteme, csak kitörni vágyó fiataljai.

A Ballagás egy jeleneténél én is ott voltam, mert a sulinkban, az I. László Gimnáziumban vették fel. Ki-be jártunk a kapun, mintha tanítás után mennénk haza. Persze a trafikig nem kellett elmennünk, amely mögött más napokon elbújva szívta és fújta a fél iskola rendesen. Jó lenne igazságosnak lenni ezzel a klassz filmmel, de nehéz. Inkább Cseh Tamást, Weather Reportot, Niement szerettem hallgatni. A filmbéli jó fej tanárt pedig az a hölgy játszotta, aki gyakran feltűnt a fegyelmi tárgyalásaimon mezítlábas Kossuthtal a kézben, ellenségesen.

Egy véletlen miatt a Kopaszkutya koncert­felvételénél is ott lehettem. Az akkori haverom a hangfaltól a disszidálásig sokfélére gyűjtött, s mentem vele dolgozni bárhová. Ami a szocializmusban nem volt egyszerű tizenhat évesen, ezernyi engedély kellett hozzá. Szerencsére a csoportvezetők kasztja erősen korrumpálódott, s valahogy mindig sikerült nekik a lepapírozás. Így voltunk hómunkások a köztemetőnél, házisör-palackozók egy ijesztően csattogó, 19. századi géppel a Maglódi úti IV-es telepen.

A filmforgatás éjszaka zajlott. Könnyű munkának ígérkezett, azt gondoltuk, hogy meghallgatunk néhány számot, kapjuk a pénzt, és irány haza. Ehelyett vártunk és vártunk, és nem tudhattuk, hogy mikor jön elő a zenekar és vesznek fel valamit. A legnyomasztóbb az volt, amikor hajnaltájt az udvaron egy sóderkupacnál két statiszta ütni kezdte egymást. Csattogtak az öklök az arcokon, a körbeállók kiabáltak, majd jöttek a filmesek, hogy ha nem fejezzük be, ki leszünk rúgva, és senki sem kap bért. Nem ez volt az első fenyegetőzés aznap este. Nem lesz fizetés, ha nem figyelünk, ha nem csápolunk, ha piát csempészünk be, ha dohányzunk a teremben.