Kirekesztő befogadás

Az lmbtq-mozgalom egyszerű tételekkel operál. Ilyen egyszerű tétel például, hogy „a család az család” vagy „a szerelem az szerelem”. Ki vitatkozna érdemben ezekkel az állításokkal? Az ilyen, saját értelmüknél fogva igaz állításokat a logika tudománya tautológiának nevezi. Bár mindig igazak, lényegében nem állítanak semmi érdemit. Szemben mondjuk az Alaptörvényből kiolvasható családfogalommal, miszerint a „családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony”, a házasság intézménye pedig „egy férfi és egy nő között, önkéntes elhatározás alapján létrejött életközösség”. Ezek a definíciók különböző fogalmak egymásba kapcsolásából új ismereteket hoznak létre.

Az, hogy az lmbtq-­mozgalom tautológiákat választ mottójául, közel sem véletlen. Hiszen minden egyéb definíció valamelyest értelemszűkítő is. Ha két fogalmat összekapcsolunk, a további állítások csak a két fogalom közös metszetére értendők. Így ezek az állítások, még ha leíró jellegűek is, regulatív erővel bírnak. Valójában minden definíció értékvállalást von maga után, kivéve a tautológiákat. „A család az család” szlogen ennek fényében azt kívánja kifejezni, hogy lényegében nem létezik definíció a családra, és nincs is szükség rá. Ebben rejlik az lmbtq-mozgalom vonzereje, s nehéz ellene egyszerűen érvelni, mert bonyolult okfejtést követel. Egy könnyen dekódolható, befogadó jelszó – és kész is! Mint a macskás videók az interneten. Ám mintha megbomlani látszana a befogadó egyetemesség.