Japán a surranópályán – felébred-e a Nyugat?

Lovászy László írása a Mandiner hetilapban.

A korábbi japán miniszterelnök, Abe Sinzó 2016 végén bejelentette, hogy a robotika és a Társadalom 5.0 nevet viselő vízió lesz az egyik legfontosabb válasz a demográfiai problémákra. A japán népesség közel harmadával is csökkenhet a következő évtizedekben. A 2015-ben elfogadott, majd 2018-ban megújított Új robotstratégiát követve – a mezőgazdaságtól és az élelmiszeripartól kezdve az egészségügyi szolgáltatásokon át a munkaerő termelékenységének növeléséig – célzott kutatásokat és fejlesztéseket hajtanak végre, amelyek alapján 2020 végéig mintegy húszmilliárd dolláros beruházást irányoztak elő. Erre külön régiót, Kanagava körzetét jelölték ki egy úgynevezett „nemzeti stratégiai robotikai speciális zóna” révén, ahol további kutatások zajlanak.

Emellett a Fukusima prefektúrában fekvő Aizuvakamacu nevű település a szemünk előtt fejlődik „a jövő próbavárosává”. Az egykor az elit központjaként szolgáló szamurájváros több mint százezer lakossal várja a legújabb innovációk gyakorlati alkalmazását. A technológia alapja az adat és az elektronikus szolgáltatások, közszolgáltatások ötvözése, középpontban pedig az életminőség javítása áll. A családok terheinek csökkentése érdekében könnyítették meg például a közüzemi számlák kezelését, illetve vonták be a nagy­szülőket a gyermekek iskolai előrehaladásának követésébe.

Miért fontos vagy legalábbis érdekes ez a fejlesztési irány? Nos, úgy tűnik, hogy lassan a nyugati kutatók és agytrösztök is egyre inkább látják, értik ezt a gondolkodást – még ha nem ismerik is be nyíltan vagy tudatosan. A kanadai Centre for International Governance Innovation szakértője, Sarah Burch szerint a fenntartható, intelligens települések akkor jöhetnek létre, ha a helyi kezdeményezések és igények összekapcsolódnak a hosszabb távú, átfogó kormányzati programokkal. A European Policy Centre friss elemzésében az szerepel, hogy nemcsak adatokra, hanem olyan új szemléletre is szükség van, amely világossá teszi, hogy a közszolgáltatásokat nem elsősorban a költséghatékonyság növelésével, hanem a minél kedvezőbb össztársadalmi hatások és a fogyasztók kényelmét szolgáló, korszerűbb szolgáltatások elérésének céljával kell átalakítani.

Japánban nemcsak az ipari robotok, az okosotthonok és a közszolgáltatások elképesztő mértékű fejlesztése zajlik, hanem az életfunkciókat biztosító robotikai mellett regeneratív és molekuláris gyógyászati fejlesztéseket is végrehajtanak, amelyek már az ember „feljavítását” célozzák. Ezzel párhuzamosan mérsékelni szeretnék az egészségi rizikófaktorokat, az elhízottság társadalmi méretű visszaszorításához például különféle ösztönzőket is bevezettek. Arról is szó van tehát, hogy tulajdonképpen a „homo sapiens conrectus” embertípust célozzák meg – méghozzá nem kevés sikerrel – az egészségben eltöltött életévek meghosszabbításával, ami társadalom­politikai szempontból is forradalmi megközelítéssel párosul a me-byo egészségügyi koncepcióval (lásd keretes írásunkat). Ez nemcsak módosíthatja az eltartottsági rátával kapcsolatos negatív, drámai várakozásokat, hanem az innováción keresztül a gazdasági fejlődést is felpörgetheti a gépek termelékenysége mellett az idősödő munkaerő fizikai teljesítőképességének megóvásával, megőrzésével, mi több, exponenciális fejlesztésével – lásd az exoskeletonok használatát.

A Társadalom 5.0 tehát Japán átfogó jövőképe és egyben válasza a demográfiai válságra. Egy olyan „okos társadalom” vízióját jelenti, amelyben lényegében a legfejlettebb technológiák – úgymint a big data, a tárgyak internete, a mesterséges intelligencia és a robotok – szimbiózisban működnek együtt, méghozzá minden iparágban és minden társadalmi szegmensben. Az elképzelés az, hogy a digitalizáció mind a gazdaság, mind pedig a társadalom problémáira megoldást nyújt úgy, hogy a csökkenő népesség miatt kiürülő infrastruktúrát is jobban tudja kezelni, optimalizálni. Ez kisebb növekedést is jelent, hiszen kevesebb új útra, épületre van szükség, az intelligens közlekedéssel azonban rövidíthető a menetidő, vagy egyedibb szolgáltatásokat lehet nyújtani magasabb színvonalon.

A koncepció első, kevéssé látványos eleme az oktatás átfogó reformja. A japán oktatási, kulturális, sport-, tudományos és technológiai szakterületért felelős minisztériumban – figyeljük meg, egy tárcához tartozik a kultúra, a sport és a technológia! – azon dolgoznak, hogy olyan oktatási rendszert hozzanak létre, amely az általános iskolától az egyetemig képes fejleszteni a diákokat azért, hogy megfeleljenek a Társadalom 5.0 igényeinek és értékeinek. Hajasi Josimasza, aki korábban a minisztériumot vezette, így nyilatkozott az új szemléletről: „A Google korszakában az embereknek már nem kell minden egyes tényt megjegyezniük. Sok fe­ladatot manapság a számítógépek tudnak a legjobban elvégezni. […] A hangsúlyt ezért olyan emberi készségekre kell helyezni, mint a kommunikáció, a szervezetvezetési képesség, a kitartás, a kíváncsiság, a megértés, valamint az olvasási készség.” Az egészben az a rendkívüli, hogy a szakember mindezt egy olyan országban mondja, ahol mindkét nemnél 57 százalék felett van a főiskolára és egyetemre beiratkozók aránya. Hajasi azt is hozzátette, hogy az alapfokú oktatásban dől el minden, ezért „az ötödik, a hatodik és a hetedik osztályban kell tökéletesíteni az alapvető készségeket. Mindennek ez az alapja. Ha hiányzik az olvasási készség, és úgy próbál a diák történelmet, fizikát vagy kémiát tanulni, akkor nem fogja érteni a definíciókat, és kihullik”.

Teljes paradigmaváltás várható az oktatásban. Abban gondolkodnak, hogy a tantárgyi bukás miatti évismétlés helyett a rugalmas előmenetelt támogatnák, külön felzárkóztatást nyújtva azoknál a tárgyaknál, amelyeknél szükség van rá. A volt miniszter szerint a tantárgyak és a tudományterületek közötti korlátok lebontása szintén előremutató lépés, mert a következő generációnak fel kell készülnie a szuperokos jövőre, vagyis a Társadalom 5.0-ra. Szerinte ez azt is jelenti, hogy a társadalom- és természettudományok közötti határvonal el fog mosódni, mert egy olyan világban, ahol a technológia a társadalom szinte minden részébe beépül, a korábbi megközelítés már nem lesz praktikus. „Ha valaki fizika szakon tanul tovább, akkor a bölcsészettudományt is tanulmányoznia kell, hogy amikor a karrierje során filozófiai vagy etikai kérdéssel szembesül, például a dizájnerbabák koncepciójával, képes legyen összekapcsolni a tudományos ismereteit az etikával” – fogalmazott Hajasi Josimasza.

Az egyik legismertebb magyar Japán-szakértő, Ferber Katalin szerint ami ma a szigetországban látható, az tizenöt­húsz év múlva Európában is észlelhető lesz – vagy mint probléma, vagy mint megoldás. A kérdés, hogy Európa – és benne hazánk – felkészült-e minderre.

A szerző miniszteri biztos, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa.

Nyitóképen: Matt Oehrlein, a gladiátorrobotok gyártására specializálódott MegaBots társalapító-vezérigazgatója integet az Iron Glory nevű, 6 tonnás, 4,5 méter magas, ember által irányított robot belsejéből egy tokiói rendezvényen 2019-ben. Fotó: MTI / EPA / Franck Robichon