A magyar identitás belülről jön – Lotfi Begi a Mandinernek

Kacsoh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban.

Orbán Viktor a Facebook-oldalán osztotta meg az egyik legújabb alkotását, a Budapest című George Ezra-szám remixét, illetve klipjét. Meglepte?
Természetesen igen. Az azért nem kis dolog, amikor a miniszterelnök is elismeri a munkádat. Épp a magyar–portugál Eb-meccsen ültem, amikor elkezdtek jönni az üzenetek, értesítések a telefonomra. Volt, aki azt írta: „Haver, célba értél, arccal a Kossuth-díj felé!” Ez persze költői túlzás, mindenesetre jólesett a gesztus.

És nem kapta meg, hogy ezzel orbánista lett?
Nem, úgy látszik, ezt elfelejtették. (Nevet) Amikor Kubatov Gábor, a Fradi elnöke aláírta nekem az első tíz évéről szóló könyvét, akadt néhány fanyalgó, de ezekkel nem foglalkozom. Aki nem vállalja az arcát, a nevét, azzal szerintem nincs mit kezdeni. Úgy gondolom egyébként, hogy jó néhány troll is akad köztük.

Szokás beskatulyázni a nyilvánosságban mozgó embereket. Mit tapasztal?
Eddig erre nemigen akadt példa az én esetemben. Visszatérve az Eb-s klipre, a legjobbkor jött a kormányfői megosztás, komoly nézettséget hozott a videónak. Ezt a produkciót pont arra a napra időzítettük, amikor az Európa-bajnokságon bemutatkozott Magyarország és Budapest mint szervező. Az utolsó pillanatban lett kész a videó, a miniszterelnök pedig feltette az i-re a pontot. Az eredeti kérdéshez visszakanyarodva: több felületen is határozottan kiálltam és érveltem a koronavírus elleni oltás mellett, mondván, az életet ment – erre többen is kikövettek, ellenem fordultak.

Miért?
Akadt, aki szerint kilóra megvett a hatalom, ezzel Fidesz-bérenc lettem. Agyrém. Az egyik „kedvencem” az a kommentelő volt, aki azt üzente: ne rontsam el, foglalkozzak csak a zenével. Ez az én értelmezésem szerint azt jelenti, hogy nekem nem lehet véleményem, közéleti kérdésekben a kommentelő szerint nincs jogom megszólalni. Hogy is van ez?! A probléma amúgy ott kezdődött, hogy nem lett volna szabad a vakcinából és a járvány elleni védekezésből politikai kérdést csinálni.

Vannak még pár millióan, akik nem oltatták be magukat. Mit üzen nekik?
Azt javaslom mindenkinek, így a nyár kezdetén gondolják át újra a kérdést, nézzenek körül a világban, mekkora veszélyt jelent még mindig a vírus. Nagy-Britannia épp most kényszerül elhalasztani a nyitást az indiai delta-mutáns miatt. A Rádió 1 rendezvényére próbáltunk egy angol dj-t elhozni, aki most pont ezért nem tud eljönni. Szóval azt tanácsolom: aki még nem tette, oltakozzon, mert szerintem legkésőbb ősszel biztosan komoly fejtörést fog okozni számára az esetleges negyedik hullám. Persze erre majd megint megkapom, hogy átmosták az agyamat. Miközben ez egyszerűen felelősség kérdése. Maguknak még biztosan nem tették fel azt a kérdést: vajon nem velük történt-e esetleg agymosás?

George Ezra 2013-ban írta a Budapest című dalt, úgy, hogy addig nem is járt nálunk. Egy hely volt ez, ahová úgymond vágyott. Honnan jött az ötlet, hogy újragondolja a szerzeményt?
Amikor öt éve, hosszú kihagyás után kijutottunk az Eb-re, összefogtunk jó néhány zenekarral, és közösen csináltunk egy tematikus lemezt. Nagy siker volt. Idén a covid miatt ezt nem tudtuk megoldani, ezért egyetlen szám lett belőle, Ezra menedzsmentje pedig partner volt ebben. Az elején azt mondták ugyan, nem biztos, hogy elfogadják az átdolgozást, de én hittem magamban annyira, hogy belevágjak. Fontos volt nekem, hogy ha már az egyik szervező ország a hazám, legyen egy dala. Az angolok végül elfogadták, tetszett nekik. Aztán innen léptünk tovább, hogy a zene mellé egy modern, látványos videó is készüljön, amely bemutatja Budapestet. Szerintem zseniális lett, ezúton is köszönöm a Magyar Turisztikai Ügynökség segítségét, támogatását, profi stábbal dolgozhattunk.

Teheránban született 1982-ben. Mit jelent önnek a magyarsága?
Akkoriban éppen a Nyugat segítségével megdöntötték a királyságot, egy fanatikus vallási vezetés került az ország élére. Szüleim úgy döntöttek, nem szeretnék egy ilyen országban felnevelni a gyermekeiket, ezért útra keltek, a vasfüggöny miatt azonban nem mehettek tovább úgymond Nyugatra. Féléves voltam, az első lépéseimet is Magyarországon tettem meg, ez a hazám, itt nevelkedtem, itt vagyok itthon. A magyar identitás nekem nem származás kérdése, az valahonnan belülről jön. A szokásaink, a kultúránk, a múltunk, mindaz, ami körülvesz bennünket, meghatározza az embert, engem is. Persze a családom révén megmaradtak a perzsa gyökereim, de a hazaszeretet és az elkötelezettség olyan érték, ami nekem megkérdőjelezhetetlen. Számomra ezt jelenti a magyarság.

Megélte a rendszerváltást, a kilencvenes években járt iskolába. Hogyan emlékszik erre az időszakra?
Rendszerváltás helyett inkább úgy fogalmaznék, hogy békés átmenet. A régi nómenklatúra emberei­nek gazdasági-politikai befolyása, hatalma sajnos még hosszú időn keresztül megmaradt. Elég csak a médiaviszonyokra vagy éppen a kultúrára gondolni. „Ahol a pénz, ott a hatalom” – mondják, s ez jellemezte a kilencvenes évek Magyarországát. A társadalmi viszonyokról, a közéletről nem lehet anélkül beszélni, hogy ne keverjék bele a politikát. Mondok egy példát! Ha valaki kiteszi a magyar zászlót, arra egyből rásütik a bélyeget, beskatulyázzák és megvádolják, hogy magyarkodik. Ehhez hasonlót nem tapasztaltam sehol másutt, hiszen az emberek többsége szerte a világon büszke a hazájára, van nemzeti öntudata. Nálunk ez valahogy félrement. Mostanában pedig azt látom, hogy a fiatalok egy részét ez a kérdés egyáltalán nem érdekli. Utánozzák a nyugati mintákat. Márpedig ők képviselik a jövőt, a nemzet megmaradását. A hazaszeretet nem politikai kérdés.

Jobboldalinak tartja magát?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy nemzeti érzelmű vagyok. Értékek és elvek mentén igyekszem élni az életem, és erre nevelem a gyermekeimet is. Fontos számomra a család, a hit, a hagyományok és a hazám tisztelete, szeretete. Természetesen látok hibákat, van, amit lehetne jobban csinálni, akad, amivel nem értek egyet, de alapvetően azt gondolom, hogy fejlődik az ország, a gazdaság, biztonságban élünk, és van jövőképünk.

Régóta dolgozik a Fradival. Hogy látja a magyar foci helyzetét?
Sokszor hallom, olvasom, hogy felesleges ennyi pénzt fordítani a labdarúgásra, mert nincs eredménye. Ezzel nem értek egyet. Mi az, ha nem eredmény, hogy öt éve ismét részt vehettünk az Európa-bajnokságon, ráadásul továbbjutottunk a csoportunkból? Mi az, ha nem eredmény, hogy ismét bejutottunk, sőt az egyik szervező ország is mi lettünk? Arról már nem is beszélve, hogy a Fradi tolt egy Európa-ligát és egy BL-kört is! De ne menjünk messzire: a nemzeti válogatott döntetlent játszott szombaton a világbajnok franciákkal. Ha valaki erre azt mondja, hogy nincs fejlődés, eredmény, siker, az nem mond igazat. És higgyék el: felemelő érzés a Puskás Arénában szurkolni! Remélem, lesz még itt BL-döntő is.

A csoportkörből végül nem jutottunk tovább, ám a Németország elleni 2-2-es meccset aligha felejti el, aki látta. Hogyan értékeli a szereplésünket?
A helyszínen, Münchenben követtem a mérkőzést, óriási élmény volt újra utazni Európában, ráadásul a magyar csapat kedvéért! Elhittük: van esélyünk arra, hogy szép eredményt érjünk el. Sajnos a városban érződött az elmúlt napok politikai hercehurcája, sehol nem voltak túlzottan kedvesek velünk, pedig nem is a kemény maggal mozogtunk. De ez se tudta a kedvünket szegni. A stadionba érve a mintegy kétezer magyar szurkoló szinte hazai légkört teremtve énekelt. A pályán a fiaink gyönyörű játékot mutattak be egész Európának, elégedett vagyok az eredménnyel. Harmincöt éve követem a magyar focit, és nem gondoltam volna, hogy látni fogok olyan jeleneteket, mint most. A világbajnok német válogatott az utolsó percekben az időt húzta ellenünk. Csodálatos teljesítmény, erre a csapatra lehet építeni. Újra nagy lehet a magyar foci, méltó régi hírnevéhez!

Mit jelent önnek a család?
Az egyensúlyt az életemben, a biztos hátteret. Nem éppen hétköznapi a munkám, éjjel-nappal dolgozom valamin, folyamatos a teljesítménykényszer, az elvárások, a megfelelés. Hétvégente sok ezer ember előtt állunk a színpadon és zenélünk, ami magasra emel minket. Valójában egy hullámvasút az életünk, könnyen „elszállhatunk”, a család azonban visszahoz a valóságba. Mindent értük csinálok, az ő boldogságuk számomra a legfontosabb.

A statisztikák szerint ezt a hozzáállást nem mindenki osztja. Miért van válságban a család intézménye?
A mintát otthonról kell hozni, ha az rendben van, nagy baj nem lehet. Sok gyermek sérül amiatt, hogy csonka családban nő fel, ez komoly társadalmi probléma. Türelem, bizalom, szeretet. Ez a kulcs. Összetett kérdésről van szó ugyanakkor, ám az biztos: a család a társadalom legalapvetőbb, legfontosabb egysége. Mindennek az alapja, eredője, középpontja.

Fontosnak tartja, hogy ezek az üzenetek a dalaiban is megjelenjenek, vagy inkább szórakoztatni szeretne a zenéjével?
Most még elsősorban a minőségi szórakoztatás a célom. Leginkább átlagos, hétköznapi dolgokról szólnak a dalaim – meglepő, de többnyire azok a számok mennek jól, amelyek nem akarnak sokat mondani. Biztos vagyok azonban benne, hogy ez idővel változik, és eltolódik a másik irányba.

Korábban beszélt arról, hogy alapvetően a rockzenét szerette mindig is. Miért kötött ki az elektronikus műfajnál?
Minden műfajban megtalálom azt, ami tetszik. Sokáig trombitáltam is, végül magával ragadott a dj-zés, az érzés, hogy a közönséget két lemezjátszóval tudom – úgymond – megfogni. Hamar eldőlt: elektronikus zenét szeretnék játszani, s ez azóta sem változott. Ettől még továbbra is mindenevő vagyok, a Metallica, a Guns N’ Roses vagy az Aerosmith máig óriási kedvenc. Rendkívül fontos, sőt meghatározó számomra a népzene is.

Amúgy zenésznek tartja magát? Mit csinál pontosan egy producer?
Nem tartom magam zenésznek. Egy producer kitalálja az adott számot, lerakja az alapokat, megszerkeszti a hangzást, de az énekdallamot nem én írom, arra külön szerzők vannak. Zenei refrénekben, dallamokban mondjuk jó vagyok. Rendszeresen kapok dalkezdeményeket, amiket egy szál gitárral vagy éppen zongorával vettek fel, s abból kell egy komplett zeneművet megalkotni.

Sokan dolgoznak önnel, a YouTube-statisztikái alapján nem véletlenül.
Az igazság az, hogy sokáig én is kételkedtem benne, de ma már talán ki merem mondani: működik, amit csinálok. Az emberek kifejezetten szeretik. Ez hatalmas érzés. Amikor a Mahasz-lista első negyven dalából kilenc a tiéd, azért az jelent valamit.

Akkor megérte tizennyolc éves korában lelépni otthonról a zeneipari terveket nem túlzottan méltányoló szülők ellenállása miatt?
A szüleim meghatározó példát mutattak abban a tekintetben, hogy a kitartó munka és erőfeszítés meghozza a gyümölcsét. Fiatalon azonban még nem értékeltem, hogy az édesapám, aki filmrendezőként érkezett Magyarországra, először kénytelen és hajlandó volt kábelt tekerni a filmgyárban. Mindent elölről kezdtek, kemény lehetett, gyerekként még nem láttuk az ő nehézségeiket, küzdelmei­ket. A pályaválasztáskor is csak óvni akartak a kudarcoktól, felnőttként már megértem, ám akkor hajthatatlan voltam. Ezt egyébként tőlük örököltem. Jó darabig fel sem fogtam, milyen messzire jutottam, de ma már a legnagyobb videómegosztón kétszázmillió körül van a közreműködésemmel készült dalok nézettsége. Ezt nálam sokkal képzettebb és jobb zeneszerzők is csak ritkán tudják elérni. A siker titka talán az, hogy én folyamatosan rengeteg zenét hallgatok, ezek valahogy megmaradnak bennem, s bizonyára jókor veszem elő a megfelelő inspirációt jelentő megoldásokat.

Milyen állapotban volt a magyar zeneipar a covid előtt?
Nem titkolt vágyam elérni, hogy legyen végre nemzetközi áttörés. Rengeteg tehetség van a szcénában. Most ott tartunk, hogy csak néhányukba fektetünk némi pénzt, van egy szervezet is, amely eljuttatja őket az úgynevezett show case összejövetelekre, ahol a kiadók a potenciálisan új sztárokat keresik. 
De ez ma már kevés.

Nem elég feltölteni egy jó dalt az internetre?
Ma már minden megtörténhet, ám abból még nem lesz szuperprodukció, ahhoz komoly infrastruktúra is kell. A tehetség szükséges, ám nem elég. Ugyanakkor kétségtelen, ez lehet az egyik út, míg a másik az, amikor valakit szisztematikusan, sok pénzből „felépítenek”. Ne legyünk naivak. Ott van Selena Gomez, akinek az apja egy IKEA méretű áruházláncot visz Amerikában, és nagyjából egymilliárd forintnyi összeget költött arra, hogy a lánya tizenöt másodpercre rivaldafénybe kerüljön. Az énekesnő ügyes volt, bejött neki, a támogatás pedig sokszorosan megtérült. Ez egy iparág.

És a határokon innen mi a helyzet? Egzisztenciálisan mennyire kockázatos ma a zenélés?
A koronavírus megmutatta, mennyire sérülékeny ez a szakma. Akinek nem volt félretett pénze, vagy nem állt több lábon, alighanem kénytelen volt elhagyni a pályát. Sokan mentek el árufeltöltőnek vagy taxisnak, és lehet, hogy már vissza sem térnek. Én alapvetően jól átvészeltem ezt az időszakot, sokat játsszák a dalaimat, voltak tartalékaim. Látjuk egyébként, hogy az emberek egyelőre óvatosak, a koncerteken vagy a bulikon még nincs tömeg, hiányzik a lelkesedés, a lendület. Érthető: lelkileg, anyagilag is megviselte az embereket a pandémia.

Demeter Szilárdnak, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatójának a vezetésével több mint húszmilliárdos könnyűzenei program formálódik. Ettől mi várható?
Amikor bejelentették a szándékot, a program tervét, óriási volt a felháborodás, sokan küldték el melegebb éghajlatra a PIM-vezetőt. Még nem is csinált semmit, de jó magyar szokás szerint máris ítélkeztek felette. Én beszéltem a főigazgatóval, és felajánlottam, hogy ha bármilyen segítségre van szüksége, itt vagyok, számíthat rám. Nyitott volt és befogadó. Úgy vélem, igazán konstruktív megbeszélésen vagyunk túl. Az irány, a tervek biztatók, meglátjuk, mi lesz belőle. Mindenesetre van benne perspektíva. A kormány nagyon komoly támogatást nyújthat ahhoz, hogy elmozduljon, felpörögjön a magyar könnyűzenei szakma.

Min dolgozik most?
A napokban több új munkám is megjelent, szinte egymás után. Dolgozom egy ideje egy szép és nagy ívű projekten, amelyről azonban sok mindent még nem árulhatok el. Egy magyar népdal, ami része a kultúránknak, a közös nemzeti hagyományoknak, tudásnak, mindenki ismeri. Szóval ezt átküldtem egy fiatal svéd zenésznek, s megkértem, írjon a motívumra refréndallamot. Fantasztikus zene született, igazi kuriózum. Készül a szöveg, megvannak az előadók, s rövidesen a közönség is megismerheti majd. Számomra fontos a hagyományok és a nemzeti értékek megőrzése és továbbadása a jövő nemzedékek részére.

Nyitókép: Földházi Árpád