A Balaton nekünk a Riviéra

Schiffer Miklós írása a Mandiner különszámában.

Tisztázzuk rögtön az elején, hogy nem, a Balaton semmi esetre sem a Riviéra, és ez jól is van így. A Riviéra a Földközi-tenger egyik legelegánsabb szeglete, az volt már kétszáz éve is, és az élet egyre lazább felfogásának ellenére ma is az. Az a térség mindig vonzotta a pénzt, a ragyogást, a magukat szívesen megmutató sztárokat és iparmágnásokat, a Közel-Kelet mesés vagyonainak birtokosait és az utóbbi évtizedekben a nem kevésbé költekező orosz szupergazdagokat. Jachtok, luxushotelek, tradicionális és csillagos éttermek, fényűző tengerparti villák és a kiváltságosok beach clubjai sűrűn találhatók ezen a partszakaszon. A mediterrán életérzés, a hegyek és az azúrkék víz találkozása egész évben vonzza ide azokat, akiknek az időtöltés itt nemcsak pihenést, de elegáns megjelenést, felöltözködést is jelent. Nonchalance-nak nevezik a franciák az ott közkedvelt könnyed, de kifinomult, lezser eleganciát.

A mi tengerünk messze nem ilyen felkapott és közkedvelt nemzetközi körökben – a magyarok körében viszont újra egyre divatosabb és népszerűbb. Olyan fejlődésnek indult sok tóparti település, amilyen korábban elképzelhetetlen volt: ma már itt is lehet „szépen élni”, ahogy ezt a mediterrán környékeken gyakran megfogalmazzák. Egyre több szálloda, étterem, kikötő és kávézó vonzza ide a közönséget, és a korábban gyakran emlegetett gyenge színvonallal szemben ma már a jó, a jobb, sőt a kiváló minőség is egyre gyakrabban észrevehető.

Az itt eltöltött napok alatt egy dologból sajnos bizton keveset kapunk: a minőségi megjelenésből. Még a legfelkapottabb balatonfüredi sétányokon is a lazaságnak gondolt trehányság, az összevissza, „nyárra, üdülésre ez is jó lesz” szerelések láthatók mindenfelé. A férfiakat elönti a levetkőzés szabadságának téves mámora, és azt gondolják: minél többet tesznek szabaddá a testükből, annál tökéletesebb lesz a vízparton töltött idő. A könnyedség átfordul összevisszaságba, a lazaság pedig nemegyszer ízléstelenségbe. Természetesen egy nyaralóhelyen a barnulni vágyás az egyik elsődleges szempont, de a fecske, az úszónadrág és a beach short felső nélküli viselése akkor sem elfogadható a strandon kívül, ha a férfiember szilárd meggyőződése, hogy felsőteste címlapra való.

Ahogy megjelenek, üzenek magamról – de azt is elárulom, mit gondolok másokról. Ma szerte a világban megtapasztalható a lazulás az öltözködés területén, amit a covid otthon ülős időszaka csak tetézett, de ez ne jelentse azt, hogy az öltözködést mint az emberi kultúra egyik igen fontos területét ennyire ne vegyük komolyan. A casual könnyedséget a helyén kell kezelni, de érdemes adni magunkra. A legfontosabb, hogy különbséget tegyünk a strandoló és a közösségi megjelenésünk között: a víznél természetes a műanyag papucs és a fedetlen felsőtest, egyéb helyzetekben legyünk felöltözöttebbek és átgondoltabbak. Egy könnyed, lezseren viselt lening, egy fehér pamutnadrág vagy bermuda, egy vászon- vagy bőrsneakers tartást ad a megjelenésnek, szemben a szétmosott pólóval, a piacozós, lábszárközépig érő gatyával és a műanyag strandpapuccsal. Ha már papucs: azt se feledjük, ilyenkor az ápolt láb amolyan megjelenési minimum.