Az év híre: a svédek Magyarország miatt féltik az Európai Unió biztonságát
Eközben Stockholmban azt sem tudják, hogyan küldjék haza az illegális migránsokat.
A Spanyolországhoz tartozó Ceuta nyomás alá helyezése semmiképpen sem a migrációs válság része, és még kevésbé humanitárius válság. Ez egy geopolitikai lépés, amelyben a migránsok csupán a zsarolás eszközei.
„Bizonyos cselekedeteknek következményeik vannak, és felelősséget kell értük vállalni.” Marokkó madridi nagykövetének szavai is tükrözik: országa ezúttal meg sem próbálta titkolni, hogy a május 17-én egyetlen nap alatt Ceutába érkező hat–nyolcezres migránshullám bizonyosan nem „migrációs válság”, hanem valójában megtorlás Spanyolországgal szemben azért, mert beengedte az országba a nagyrészt marokkói megszállás alatt lévő Nyugat-Szahara függetlenségéért küzdő Frente Polisario vezetőjét anélkül, hogy erről tájékoztatta volna Rabatot.
Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök ugyanis nem tett egyebet, mint hogy hamis személyazonosság alatt menedéket adott a Rabatban főellenségnek tartott Brahim Galinak, hogy covidfertőzését kezeljék. Tette mindezt a legalapvetőbb geopolitikai racionalitás és saját belügyminiszterének figyelmeztetései ellenére. Egy amatőr kormány újabb hibás lépése, és minden bizonnyal egy szúrás Marokkó hátába. Egy olyan országéba, amely – jogosan vagy sem – Európa migrációs rendőrének és a dzsihádista terrorizmus elleni küzdelemben megkerülhetetlen szövetségesnek tekinti magát. Egy Madridban nem kedvelt és Brüsszelben hanyagolt partnerről van szó, amely, úgy tűnik, most szárnyait bontogatja, miután nemrégiben megkapta az USA diplomáciai támogatását Nyugat-Szahara ügyében.
Marokkó a meccs végén kíméletlenül és cinikusan megfújta a sípot, s jelezte, hogy az európai Eldorádó kapui megnyíltak több ezer migráns, köztük kísérő nélküli kiskorúak előtt is, és mellékesen mindez az EU területi integritásának rovására történt. Példátlanul ellenséges és erkölcsileg megvetendő cselekedet, mivel több ezer migránst ejtenek túszul, és fegyverként használják őket Marokkó térségbeli területi ambícióinak érvényesítésére, amiben Spanyolországhoz tartozó városok, Ceuta és Melilla is érintett. Spanyolország reagált, és csapatokat küldött a határra, azonnali visszatoloncolásokat hajtott végre, és szokatlanul határozott nyilatkozatokat tett, hogy megfékezze a hullámot. Másnap Marokkó lezárta a kapukat – további intézkedésig? Minden a válsághelyzet megoldásától és általában – lássuk be – Rabat geopolitikai érdekeitől függ.