„Bizonyos cselekedeteknek következményeik vannak, és felelősséget kell értük vállalni.” Marokkó madridi nagykövetének szavai is tükrözik: országa ezúttal meg sem próbálta titkolni, hogy a május 17-én egyetlen nap alatt Ceutába érkező hat–nyolcezres migránshullám bizonyosan nem „migrációs válság”, hanem valójában megtorlás Spanyolországgal szemben azért, mert beengedte az országba a nagyrészt marokkói megszállás alatt lévő Nyugat-Szahara függetlenségéért küzdő Frente Polisario vezetőjét anélkül, hogy erről tájékoztatta volna Rabatot.
Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök ugyanis nem tett egyebet, mint hogy hamis személyazonosság alatt menedéket adott a Rabatban főellenségnek tartott Brahim Galinak, hogy covidfertőzését kezeljék. Tette mindezt a legalapvetőbb geopolitikai racionalitás és saját belügyminiszterének figyelmeztetései ellenére. Egy amatőr kormány újabb hibás lépése, és minden bizonnyal egy szúrás Marokkó hátába. Egy olyan országéba, amely – jogosan vagy sem – Európa migrációs rendőrének és a dzsihádista terrorizmus elleni küzdelemben megkerülhetetlen szövetségesnek tekinti magát. Egy Madridban nem kedvelt és Brüsszelben hanyagolt partnerről van szó, amely, úgy tűnik, most szárnyait bontogatja, miután nemrégiben megkapta az USA diplomáciai támogatását Nyugat-Szahara ügyében.