Nagy lépés a mai nap a hazai klímapolitikában, a kormány ugyanis július 1-jétől betiltja az egyszer használatos műanyagokat. Mostantól környezetbarát anyagból készült tányérból eszünk, lebomló szívószállal iszunk, és a műanyag zacskók nagy részéről is le kell mondanunk. Az intézkedés több mint örvendetes, hiszen megálljt parancsolhat a műanyagszennyezésnek, és elindulhatunk afelé, hogy felszámoljuk „eldobható kultúránkat”.
A környezetvédelem ügyét régóta próbálja kisajátítani a baloldal. Greta Thunberget a zöldügyek Jeanne d’Arcjává avanzsálták, évek óta figyelmeztetnek, hogy a klímakatasztrófa előtti huszonnegyedik órában járunk, az úgynevezett klímaszorongásból pedig már-már népbetegség vált. A klímakérdést a hazai baloldal is megkísérelte integrálni a politikájába, ám leginkább a kommunikációs szintig jutott. Igaz, Budapesten néhány elképzelésüket már átültették a „gyakorlatba”: méhlegelőt és rovarhotelt hoztak létre, Karácsony Gergely főpolgármester pedig klímavészhelyzetet hirdetett a megválasztását követően. Más kérdés, utóbbi inkább most vált indokolttá, miután az egyre kaotikusabbá váló fővárosi közlekedés okozta dugók miatt gyakorlatilag hetek óta benzingőzben élünk.
Visszatérve a műanyagszigorra: az most mintha nem lépte volna át a progresszív ingerküszöböt. Szóba se hozzák. Sőt, a témát is elfelejtették. Ez valahol természetes, hiszen megfigyelhettük: mihelyt az egyiket megunják, jöhet is a következő világmentő követelés. Csak lehessen hozzá menő plakátokat és közösségi médiás akciókat készíteni!
A progresszíveknek mindig be kell hozniuk egy új ügyet, legyen szó egy életforma (mindent rendelj alá a klímavédelemnek), egy étrend (legyen mindenki vegán) vagy éppen az aktuális sláger, az lmbtqi-mozgalom társadalomra való ráerőltetéséről.