A politológus emlékeztet, az államosítással a magyar vagyont a román állam, a román görögkatolikust pedig az ortodox „államegyház” kapta, a kilencvenes évek restitúciós időszakában éppen a Batthyáneum volt az egyik fő vagyonelem. Hozzáteszi: a román fél mindig saját íze szerint értelmez szövegeket, pontosan tudja, hogy nincs igaza, de a lopott vagyont mindenáron igyekszik megtartani.
„Tapasztalataim szerint amikor Romániában elhatározzák, hogy valamit megszereznek vagy megtartanak, akkor kínosan ügyelnek minden formális jogi apróságra, nehogy abba belekötve utólag meg lehessen őket fogni” – mondja Varga Andrea. Ő már akkor érezte, hogy a román fél az ügy egyházi karakterét nem hajlandó elismerni, amikor 2016 októberében a premontrei rend szeretett volna a felperesi oldalon, a katolikus egyház mellett beszállni a perbe, de erre nem volt mód. Hiába volt katolikus a rend, és hiába volt a rendnek egyébként a Batthyáneumban mintegy ötven kisnyomtatványa letétben – nem mindegy, hogy ki diszponál majd felettük, az egyház vagy a román állam –, a Román Nemzeti Könyvtárat gond nélkül felvették perbe szálló félként az alperes mellé. A premontreiek fellebbeztek, ezt elutasították, az indoklást máig nem közölték. Jellemző kicsinyesség, hogy még az elsőfokú ítéletért is Varga Andreának kellett Gyulafehérvárra utaznia, mert „elfelejtették” postára adni.
A történelmi érvek eleve hamisak”