Az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul a gyulafehérvári érsekség, miután a román legfelsőbb bíróság döntése nyomán a katolikus egyház nem kaphatja vissza a felbecsülhetetlen értékű, egyértelműen katolikus és magyar gyűjteményt.
Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.
Románia vitathatatlanul egyik legértékesebb dokumentumgyűjteménye a Batthyány Ignác által alapított gyulafehérvári könyvtár, nem véletlenül harcol érte foggal-körömmel a román fél. A románok által a harmincas években egyszer már félig kifosztott bibliotékát az ötvenes években államosították, s noha 1998-ban kormányrendelet döntött a visszaadásáról a katolikus egyháznak, azt azóta sem hajtották végre, sőt az egyház sorra bukja el a visszaszolgáltatásáért folytatott pereket a román bíróságokon. Legutóbb éppen a legfelsőbb bíróság határozott úgy, hogy a gyűjtemény a Román Nemzeti Könyvtár birtokában marad, ami egyrészt azt jelenti, hogy alig lehet kutatni benne, másrészt még a honlapja is csak románul érhető el. Az egyház jelezte, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul. Erre hirtelen a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia is kifejezte szolidaritását – itt tartunk most. Illetve az esélylatolgatásnál, amelyben Varga Andrea, a premontrei rend hasonló restitúciós küzdelmében évtizedes tapasztalatot szerző jogtörténész és Pászkán Zsolt, a Külügyi és Külgazdasági Intézet külső munkatársa, politológus van segítségünkre. Mindketten mérsékelten derűlátók.
A politológus emlékeztet, az államosítással a magyar vagyont a román állam, a román görögkatolikust pedig az ortodox „államegyház” kapta, a kilencvenes évek restitúciós időszakában éppen a Batthyáneum volt az egyik fő vagyonelem. Hozzáteszi: a román fél mindig saját íze szerint értelmez szövegeket, pontosan tudja, hogy nincs igaza, de a lopott vagyont mindenáron igyekszik megtartani.
„Tapasztalataim szerint amikor Romániában elhatározzák, hogy valamit megszereznek vagy megtartanak, akkor kínosan ügyelnek minden formális jogi apróságra, nehogy abba belekötve utólag meg lehessen őket fogni” – mondja Varga Andrea. Ő már akkor érezte, hogy a román fél az ügy egyházi karakterét nem hajlandó elismerni, amikor 2016 októberében a premontrei rend szeretett volna a felperesi oldalon, a katolikus egyház mellett beszállni a perbe, de erre nem volt mód. Hiába volt katolikus a rend, és hiába volt a rendnek egyébként a Batthyáneumban mintegy ötven kisnyomtatványa letétben – nem mindegy, hogy ki diszponál majd felettük, az egyház vagy a román állam –, a Román Nemzeti Könyvtárat gond nélkül felvették perbe szálló félként az alperes mellé. A premontreiek fellebbeztek, ezt elutasították, az indoklást máig nem közölték. Jellemző kicsinyesség, hogy még az elsőfokú ítéletért is Varga Andreának kellett Gyulafehérvárra utaznia, mert „elfelejtették” postára adni.
Amikor a Partium fővárosa választhatott: megtört vörös brigantiként, vagy méltóságát megőrizve megy román rabságba. Dr. vitéz Jánossy Gyula és a nemzeti érzelmű polgárság, ha csak rövid időre is, de visszaadta a Körös menti település becsületét, és megmentette a várost a megszállók bosszújától.
Kérdés, hogy a Tisza Párt képes lesz-e megőrizni az elmúlt évtizedek nemzetpolitikai vívmányait, miközben pragmatikusabb viszonyra törekszik Brüsszellel és a szomszédos fővárosokkal.
Titkos napló leplezi le, hogyan bántak 1919-ben a védtelenül maradt többségi nemzettel az ukrán soviniszták az első világháború után.
A projekt nem csupán a nemzeti örökség részét képező művek helyreállítását célozza, hanem azt is, hogy azokat abban a történelmi térben mutassák be, ahol egykori megrendelőik éltek és kormányoztak.
Az államfő és a miniszterelnök is megszólalt.
Nem kímélték a magyar táblákat.
A pénteki katasztrófa halálos áldozattal is járt, egy ember életét vesztette. Kapitány István és Hernádi Zsolt a helyszínre sietett, ahol sajtótájékoztatót tartottak.
A tiszaújvárosihoz hasonló üzemekben rendkívül összetett folyamatokat kell irányítás alatt tartani.
