A berni világbajnoki döntőtől a modern csúcsfociig

Balázs Boldizsár írása a Mandiner hetilapban.

1954, Bern. A futball-világbajnokságok valaha volt egyik legnagyobb meglepetése. Az Aranycsapat elveszíti a döntőt az NSZK ellen. Többen mondták a csapattagok közül, ha nyerünk ott, nem szélednek szét szerte a világban 1956-ban, és még meg is védik a címüket a következő vb-n. Pelé ide, Pelé oda. Egyes történészek szerint viszont lehet, hogy a vereség nélkül nincs is ötvenhat: a tömeg erejére akkor ébredt rá a magyar nép, mikor a világbajnoki ezüst feletti keservében kivonult az utcára – a gyülekezési tilalom ellenére is.

Elnyomásból és bátrakból még nem lesz forradalom, ahhoz ez a két évvel korábban megszülető kollektív öntudat is kellett. Ahogy megannyiféle következménye lehet a vereségnek, sokan különböző okait is vélik. Kettő bizonyos. Adi Dassler stoplisai nagy előnyt jelentettek az ellenfélnek a felázott talajon, és az utolsó percekben Puskás teljesen szabályos egyenlítő gólját vették el les címén. Az első ok, a technológiai hátrány már kicsivel később is malőrnek tűnt, a második nemrég, a videóbíróval vált azzá. A technológia hatalma persze messze nagyobb, mint egy mégoly meghatározó meccseredmény befolyásolása: forradalmian alakítja a történelmet. Az éppen folyó Eb-n egy-két villanásban el lehet kapni, hogy manapság miben.