Zongoristaujj és vívókéz

Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.

Budapesti zsidó családba született 1907-ben az első magyar női olimpiai bajnok, a tőrvívó Elek Ilona. Zongoristának készült, a Zeneakadémián tanult, ám sem edzője, sem az akadémia vezetése nem értékelte, hogy egy fiatal nő két ennyire eltérő területen hagyja ott a keze nyomát: választania kellett, hogy kecses ujjait vagy szintén gyors, de erős kezét használja. Ilona – vagy ahogy mindenki nevezte: Csibi – a másodikat választotta, legalábbis élete első felében.

Huszonkét évesen, 1929-ben már válogatott volt, ötödik helyezettként végzett az Európa-bajnokságon. A következő év nagy változást hozott karrierjében: két évre eltiltották a versenyszerű sporttól, miután szintén vívó húgának, Elek Margitnak védelmére kelt egy versenyen, kirohanva a verseny­bíró ellen. A tiltás miatt nem indulhatott az 1932-es olimpián Los Angelesben, így a világjátékokon csak 1936-ban Berlinben debütált. Már a verseny előtt nehezen boldogult: odautazása előtt két hazai csapatból, a Honvédból és a MAC-ból is kitiltották zsidó származása miatt. Ilona a náci Németország propagandaeseményévé váló, Adolf Hitler által megnyitott játékokon nyerte első aranyát. A rendezvénysorozat ellen világszerte felszólaltak: Európában és Amerikában is bojkottálók sora hívta fel a figyelmet a Németországban lappangó társadalmi feszültségekre, a jogfosztások fokozódására. Elek sikere már csak azért is különös színfoltja ennek az olimpiának, mert győzelmével a tőrverseny három dobogósa egy magyar, egy osztrák és egy német zsidó nő lett.