Az első magyar nő, aki olimpiát nyert, egyben zeneszerző is volt, pontosabban fogalmazva: dalszerző. Elek Ilona a történelem sok nehézségét átvészelte, de sokoldalú tehetségének köszönhetően mindvégig boldogult valahogyan.
Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.
Budapesti zsidó családba született 1907-ben az első magyar női olimpiai bajnok, a tőrvívó Elek Ilona. Zongoristának készült, a Zeneakadémián tanult, ám sem edzője, sem az akadémia vezetése nem értékelte, hogy egy fiatal nő két ennyire eltérő területen hagyja ott a keze nyomát: választania kellett, hogy kecses ujjait vagy szintén gyors, de erős kezét használja. Ilona – vagy ahogy mindenki nevezte: Csibi – a másodikat választotta, legalábbis élete első felében.
Huszonkét évesen, 1929-ben már válogatott volt, ötödik helyezettként végzett az Európa-bajnokságon. A következő év nagy változást hozott karrierjében: két évre eltiltották a versenyszerű sporttól, miután szintén vívó húgának, Elek Margitnak védelmére kelt egy versenyen, kirohanva a versenybíró ellen. A tiltás miatt nem indulhatott az 1932-es olimpián Los Angelesben, így a világjátékokon csak 1936-ban Berlinben debütált. Már a verseny előtt nehezen boldogult: odautazása előtt két hazai csapatból, a Honvédból és a MAC-ból is kitiltották zsidó származása miatt. Ilona a náci Németország propagandaeseményévé váló, Adolf Hitler által megnyitott játékokon nyerte első aranyát. A rendezvénysorozat ellen világszerte felszólaltak: Európában és Amerikában is bojkottálók sora hívta fel a figyelmet a Németországban lappangó társadalmi feszültségekre, a jogfosztások fokozódására. Elek sikere már csak azért is különös színfoltja ennek az olimpiának, mert győzelmével a tőrverseny három dobogósa egy magyar, egy osztrák és egy német zsidó nő lett.
A történelem megértéséhez meg kell fejtenünk a nagy kognitív átmenetek titkát; a társadalmak a tudásszerzés, a termelés és a hatalomgyakorlás hármas metszetében léteznek, a nagy változások előidézője pedig minden esetben a hitrendszerek átalakulása – vélte Ernest Gellner, a „filozófiai antropológia” mestere.
Talán sokan nem is tudják, de „a legnagyobb magyarnak”, Széchenyi Istvánnak és testvéreinek is köztünk élnek a leszármazottai, akik azt vallják, dúlhatnak itt harcok, háborúk, lehet itt bármilyen hatalom, ők csak azt nézik, hogy a nemzetet miként tudják megtartani és segíteni. Széchenyi Tímeával, a Gróf Széchenyi Család Alapítvány megbízott elnökével beszélgettünk. Interjúnk.
Az érzékeink, az értelmünk tapogatózik, de nem talál semmit: a fölfoghatatlant nem lehet megérteni. Annak sem, aki benne van. De a borzalomnak is vannak fokozatai. Kovács Gergő írása.
Vance nem az ő büntetésük, ahogy Amerika sem az. Az ő büntetésük maga a valóság.
Rendhagyó, a szakkönyv és az ismeretterjesztő kiadvány határán billegő kiadvány jelent meg. A Szerelmi szabadságharc azonban nem Petőfiék szerelmét, hanem az azt körülölelő társadalmat mutatja be.
Berend Nóra, a cambridge-i egyetem kutatója szakmailag nehezen védhető kijelentéseket tett Szent Istvánról és a magyar történelemről. Történésszel eredtünk a megfejtések nyomába.
Olekszandr Szirszkij, az ukrán fegyveres erők főparancsnoka ismertette a tárgyalás részleteit.
„Ezeknek az átutalásoknak végre véget kell vetni” – írta a német politikus.
