Tabukat feszegettek

Kéri Gáspár írása a Mandiner hetilapban.

Semmi kétségünk ne legyen afelől, hogy a preraffaeliták hatása szerteágazó utakon ugyan, de egészen a közelmúltig ér, népszerűségük pedig máig töretlen. Amikor például 1996-ban megjelent a Nick Cave and the Bad Seeds kilencedik, Murder Ballads című albuma, vele párhuzamosan mutatták be a kilencvenes évtized egyik ikonikus videóklipjét, amelyet egy preraffaelita festmény, John Everett Millais 1852-ben befejezett Oféliája ihletett. A Where the Wild Roses Grow balladisztikus nótája Nick Cave spleenes underground énekével és a gyökeresen más ízlésvilágból érkező popikon, Kylie Minogue Hamlet dán királyfi kedvesét parafrazeáló karakterével idézte meg Millais víztükrön lebegő, halálában is éneklő nőalakja bizarr jelenetét.

Noha a bő másfél évszázada remekművek sorát ihlető Ofélia nem jött el Budapestre, Millais egyéb fontos munkái és a mozgalom további alkotói, köztük Dante Gabriel Rossetti és John William Waterhouse számos kiemelkedő műve tekinthető meg a brit képzőművészet legjavát gyűjtő, londoni Tate Britain kollekciójából. A Magyar Nemzeti Galéria régiós szinten erős gesztussal igyekszik maga mögött hagyni a pandémiát, és a múzeumi intézmények többségével ellentétben nem saját gyűjteményből válogatja nyitó kiállítását, hanem jelentős nemzetközi, aktuálisan brit–magyar együttműködés keretében hoz Magyarországra jelentős anyagot.