Már az Európai Parlament is megkongatta a vészharangot, vitaindítónak szánt tanulmányával elősegítve az uniós intézmények és a tagállami szuverenitás viszonyáról szóló diskurzust.
Dobozi Gergely írása a Mandiner hetilapban.
„Senki sem akar egy mindenért felelős, központosított, bürokratikus mamutintézményt, amely a tagállamoktól és az európai polgároktól egyre inkább eltávolodik, és amely egyre inkább önállósítja magát.” Az idézet nem egy euroszkeptikus politikustól, hanem Helmut Kohltól, Németország egykori Európa-párti kancellárjától származik. A politikus Aggodalom Európáért című értekezésében olvasható intelmének 2014-esmegjelenése óta immáron több mint egy fél évtized is eltelt, aktualitásából azonban mit sem veszített. Az elmúlt egy év során az európai közvélemény rendszeresen hallhatott olyan EU-tagállami bírósági döntésekről, amelyek valamilyen formában az uniós jog elsőbbségét kérdőjelezték meg a tagállamival szemben.
A bíróságok által közvetített, a tagállami jogrendszerek és az európai államok feletti közösség joga közötti feszültség története egészen a múlt század második feléig nyúlik vissza. A konfliktusos viszony azért tűnik mostanában különösen kézzelfoghatónak, mert az elmúlt esztendő leforgása alatt legalább három tagállam legfőbb bírói fóruma jelezte, hogy az uniós jog elsőbbsége egyáltalán nem magától értetődik. Még akkor sem, ha ez az európai egyesült államok vízióját propagáló politikai közösségek számára már-már szentségtöréssel ér fel.
Pedig nincs új a nap alatt. Az Alkotmánybíróság elnöke, Sulyok Tamás rovatunknak nyilatkozva rámutatott: az EU-s jog és a tagállami alkotmányok kapcsolatában az uniós jog elsőbbsége csak relatív lehet azért, „hogy az európai jogközösségben is együtt érvényesüljön az egység és a sokféleség, s hogy az elsőbbség ne lehessen felsőbbség”.
A fodrozódó hullámok közé dobott kő
A karlsruhei székhelyű német Szövetségi Alkotmánybíróság tavaly tavasszal egyszerre két uniós intézmény, az Európai Unió Bírósága (EUB) és az Európai Központi Bank (EKB) tevékenysége kapcsán állapított meg hatáskörtúllépést utóbbi szerv kötvényvásárlási programjai kapcsán. Idén tavasszal pedig úgy döntött, hogy a Németországban egyébként szélsőjobboldalinak minősített párt, az Alternatíva Németországért indítványára érdemben vizsgálja azt, hogy az uniós integráció történetében példátlan léptékű hitelfelvétel összhangban van-e az alaptörvénnyel.
Már az EKB-val kapcsolatos tavalyi döntés nyomán is a német alkotmánybíróság nyílt euroszkepticizmusát tárgyalta a nemzetközi sajtó. A 2021-es fejlemények kapcsán azonban a The Irish Times szerkesztősége például már egyenesen „bírói izmozásról” írt, és azt latolgatta, hogy vajon a német alkotmánybírák tényleg fel vannak-e készülve, hogy egy alapvető jelentőségű kérdésben szegüljenek szembe az EU-val. A Financial Times szerkesztősége pedig még ennél is tovább ment: úgy vélekedett, akár a „dekadens” német taláros testület leváltását is érdemes lenne fontolóra venni, ha Karlsruhe a továbbiakban is az uniós integráció kerékkötőjének bizonyul.
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
A techmilliárdos az X-en posztolta újra a bizonyító erejű posztot.
A külügyminiszterük nagyon dicsérte az ukránok kitartását, de mondott kacifántos dolgokat is az Euronews stúdiójában.
Von der Leyenék évek óta manipulálják az európai választásokat.
Ezek voltak a kedd legolvasottabb hírei.
Óriási ováció fogadta a tervet, még a kisebb államok küldöttei is boldogok voltak, csordultig telt a zsebkendőjük az örömkönnyektől. Nizalowski Attila írása.
Hosszabb időre búcsút kell mondani az Aggteleki-karszt egyik legismertebb barlangjának.
A háborúba vezető vonaton nincsen fék – Boris Pistorius hátborzongató figyelmeztetést küldött a Nyugatnak.
