Milyen szép az emberek szeme! Remélem, ez másoknak is feltűnt a maszkok korában.
Állok az Opera Eiffel Műhelyházának sarkában, mellettem a zenekari igazgatónk. Közelről szűrjük a szót, különben a sűrű maszkok miatt nem hallanánk, nem értenénk egymást. A távolban feltűnik egy csinos leányzó, fülig maszkban, ő is valami batyuval, lehet az kisebb hangszer tokja. Mi lelkesen visszaintegetünk. „Mit csinál itt, Zsófi, ilyenkor?” – kérdezem tőle, mert éppen tilos a nagy kijelölésű próba, az egyik első fuvolistánk meg, lám, erre kóricál. De hát ő nem is Zsófi, hanem Evelin! Biztos a szemünk se az igazi, de valójában rémes érzés, hogy immár sose tudhatjuk meg, kinek is köszöntünk.
De milyen szép az emberek szeme! Remélem, ez másoknak is feltűnt a maszkok korában. Tulajdonképp a gyönyörű szemek és a hatalmas maszkok mindenkiből modellt és filmsztárt csináltak, és mindenki rettenetesen szimpatikus lett. Sehol egy grimasz, a cinizmus is mintha rostélyon belül ragadt volna, elvégre örül az ember, ha minimális levegőt szűr át, és kipréseli magából a legszükségesebbeket, nemhogy még agresszivitásra pazarolná nem létező energiáit.
Bevallom, én meg nem tanultam ezekből a hangsúlyossá tükröződő szemekből olvasni, de a magamfajta naivak így legalább tényleg mindenkit olyannak láttak, mint aki érdemes a bizalomra. (És valójában akkor tud rá valaki érdemes lenni, ha előre meg is kapja…) Viszont egyiket se láttam csadornak. Ezt is be kell vallanom: miközben hevesen egyetértettem azzal, hogy senki arcát el ne takarhassa – kamerák nem látják, rendőr, portás, orvos azonosítani nem tudja stb. –, a maszkot egyszeriben nem láttam gondnak. Miért? Mert egyetemleges vészhelyzetbe került a világ, és mögötte volt az egészségügyi ok? Nem szeretnék így élni, de állapítsuk meg, hogy túlélhető tortúra – mi ez egy súlyos betegséghez képest?
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
Ebből legfeljebb ellenzékváltás lesz, ha egyáltalán. Kacsoh Dániel írása.
Az utóbbi hetekben több városban és budapesti kerületben összekapott az önkormányzati jelölteken az ellenzék, és nem jött jól neki Magyar Péterék megjelenése sem. Helyzetképünk a baloldal választási előkészületeiről.
Durván elszabadulhat a háború, amennyiben végrehajtják a tervüket.
Nem is titkolják, hogy külön kampámycsapatot hoz létre a Talpra Magyarok Közössége a „támadható kijelentések” összegyűjtésére.
