Madarak

És akkor már tényleg elkezdtünk hasonlítani egy nem túl nagy, mégis népszerű állatkertre. A gólyák miatt, akik, mint holmi merész vadászpilóták, egészen alacsonyan szálltak el a kert felett napjában többször. Az eddigi felhozatal sem volt éppen rossz. Az udvaron kutyák és macskák heverésztek festői elrendezésben, a különféle rendű és rangú énekesmadarak a tél elmúltával is maradtak, két őz lakott a kert végében, két gerlepár meg a fenyő tetején, a szomszédban néma és félig (vagy tán egészen) vad kacsák fürödtek fekete húsosládákban, időcsapdába került kakasok zaklatták a tyúkokat, és csoda szép gyöngytyúkok gondoskodtak a védelemről, bár néha sikertelenül, ugyanis az állományhoz tartozott még egy időnként felbukkanó róka, valamint egy vagy több nyest. A nyest egyébként a világ egyik legaljasabb állata, csak jó a pr-je, és hihetetlenül fotogén, időnként óriásplakátokon is megjelenik, pedig a veszélyes terroristák portréi között lenne a helye. A csoportkábeltől a csirkéig semmi nincs tőle biztonságban, tojástolvaj és született gyilkos. A birodalom ellenségeivel szemben könyörtelen, mondaná Stirlitz. A gyöngytyúk viszont egy két lábon dülöngélő eleven riasztó, és amikor csoportosan kezdenek rá a hőbörgésre, az olyan, mintha egyszerre próbálnák feltörni egy parkolóház összes járművét. Gyanútlan vendégeink riadtan szokták kérdezgetni, hogy ez meg mi, tekintve hogy a hangulat inkább emlékeztet egy afrikai tóra, ahová esténként lejárnak inni az állatok. Mindezek megkoronázásaként a másik szomszédban lakik Pszichokutya is, aki nulla–huszonnégyben üvölt mindenre, ami mozog, de arra is, ami nem.

Ebbe a kis falusi idillbe hoztak némi új színt a gólyák. Már nagyon vártuk őket, egyre növekvő aggodalommal, amire meg is volt minden okunk. A gólya ugyanis a magyar néplélek egyik kedves madara, miként mondjuk a fecske. A fecskékkel az van, hogy a legyek, szúnyogok és egyéb kellemetlen rovarok legnagyobb örömére évről évre kevesebben vannak. Az okok számosak a fészkek leverésétől az aszfaltozásig. A fecske ugyanis sárból építi a fészkét, és ha nincsen sár, nincs fészek. És akkor nincs cikázás és csivitelés, tátogó fiókák etetése és gyülekező a magas­feszültségű vezetékeken. Az úgynevezett haladás és fejlődés ezerszám irtja a fajokat, és teszi mind nehezebbé a megmaradók életét. Ami viszont jó, az az éjszakai madárdal, amelynek most jött el az ideje, és promiszkuitásra csábítja az egyébként hűséges tojókat. Na de a gólyák. A tavalyi pár a szokásos helyén, egy villanyoszlop tetején rekordszámú utóddal örvendeztette meg a falu népét, bennünket meg különösen, mivel közvetlen közelről nézegethettük a család életét. Idén másként alakultak a dolgok, mert az áramszolgáltató télen kicserélte az oszlopot egy betonból készült korszerűre. Így aztán a gólyafészek lekerült a földre, és többé már nem jutott vissza a helyére.