Mire eljött a nyár, vége lett a harmadik hullámnak. Talán másmilyen hullámok várnak ránk. Meg rekkenő hőség, zizegő rét, hűvös vizek, hirtelen záporok, égető nap és hűs árnyék. Fellélegzünk, talán végleg, talán nem. A régi ember ilyenkor a földeken dolgozott. Élet volt, aratás és sűrű munka. Most is élet van, munka és nyaralás. Eltávozik talán a poshadt, émelyítő vírushangulat.
Az otthonirodák és online tanfolyamok, Zoom-megbeszélések után a nyár és a nyaralás talán nem virtuális lesz. Megtelnek az autópályák Debrecentől Pécsig. Visszakapjuk a munkánkat, visszakapjuk a szabadságunkat. A járvány maradjon örök tanulság. Most viszont a másfél szűk esztendő, a nélkülözés és bezárkózás után talán eljött az ideje a mulatozásnak – azok számára, akik túlélték, akik győztesen keveredtek ki a háborúból.
Eközben a szellemi küzdelem nem hagy alább a világban. A harcot egyelőre pennával írják és politikával vívják. Eme küzdelem nem mentes a manipulációtól, amelynek eszköze a nyelv és az érzelmek, jelszava pedig az együttérzés.
Aki kétségbe vonja az áldozatok történetét, álláspontját, az szívtelen, érzéketlen tuskó. A minap egy feminista hölgy tette fel a kérdést: miért is kellene megkérdőjeleznie azon interjúalanyai mondanivalóját, történetét, akik molesztálás áldozatai voltak? Miért is ne hinne nekik? Könnyen szerzett győzelem feltenni hangosan a költői kérdést: te nem hiszel az áldozatoknak? Miért hazudnának?
Könnyű beleesni a csapdába, melyet érzelmi manipulációnak hívnak. Az áldozatokról ugyanis onnan tudni, hogy áldozatok, hogy annak mondják magukat. Csak épp sokszor nem tudjuk, igazat mondanak-e. Persze érdemes jóhiszeműnek lenni, de azért túl sok olyan történetet ismerünk a világból, amikor valaki azért állította be magát áldozatnak, hogy élvezhesse annak előnyeit. Az áldozatiság fő előnye pedig az érinthetetlenség és a hősi státusz. Márpedig ki ne akarna érinthetetlen hős lenni? Másrészt akármilyen jóhiszeműek vagyunk, akkor is tudjuk, hogy az emberi emlékezet töredékes, és legjobb szándékunk szerint is sok mindenre rosszul emlékezünk.
Megint kiderült, mint korábban Novák Katalin és Varga Judit esetében: a jobboldali sikeres nők nem példát, hanem problémát jelentenek a baloldali feminizmus számára. Szilvay Gergely írása.
A Mandinernél pár éve nem járt sikerrel, amikor igyekezett „kicsit pozitívabbra hangolni” a vele készült interjút.
A Mandiner jelentős növekedést ért el az elmúlt időszakban, és most ismét szintet lép: új videós műsorstruktúrával bővíti kínálatát. Ezekről, továbbá a Mandiner őszi díjátadó gálájáról és a kárpátaljai adománygyűjtés eredményeiről tartott sajtótájékoztatót Szalai Zoltán főszerkesztő.
Eközben a tömeg pedofilpapozik és mocskosfideszezik. Nagyon meggyőző... Pontosabban: a legalja.
Meg akarták ölni Kathleen Stock feminista filozófust, akit sokan transzellenesnek tekintenek. A Charlie Kirk elleni merénylet kapcsán ő maga számolt be arról, hogy a megöléséről és feldarabolásáról fantáziáltak.
A Magyar Szemle különszáma a kultúr- és politikai kereszténység kérdését járta körbe. A lapbemutatón a szerzők Orbán Viktor tusványosi szavaira is reagáltak.
A miniszterelnök szerint nagyok a várakozások.
Miért nem engedi nyilatkozni Magyar Péter a jelöltjeit? Talán őket is „agyhalottnak” tartja? Riportunk.
