Mire eljött a nyár, vége lett a harmadik hullámnak. Talán másmilyen hullámok várnak ránk. Meg rekkenő hőség, zizegő rét, hűvös vizek, hirtelen záporok, égető nap és hűs árnyék. Fellélegzünk, talán végleg, talán nem. A régi ember ilyenkor a földeken dolgozott. Élet volt, aratás és sűrű munka. Most is élet van, munka és nyaralás. Eltávozik talán a poshadt, émelyítő vírushangulat.
Az otthonirodák és online tanfolyamok, Zoom-megbeszélések után a nyár és a nyaralás talán nem virtuális lesz. Megtelnek az autópályák Debrecentől Pécsig. Visszakapjuk a munkánkat, visszakapjuk a szabadságunkat. A járvány maradjon örök tanulság. Most viszont a másfél szűk esztendő, a nélkülözés és bezárkózás után talán eljött az ideje a mulatozásnak – azok számára, akik túlélték, akik győztesen keveredtek ki a háborúból.
Eközben a szellemi küzdelem nem hagy alább a világban. A harcot egyelőre pennával írják és politikával vívják. Eme küzdelem nem mentes a manipulációtól, amelynek eszköze a nyelv és az érzelmek, jelszava pedig az együttérzés.
Aki kétségbe vonja az áldozatok történetét, álláspontját, az szívtelen, érzéketlen tuskó. A minap egy feminista hölgy tette fel a kérdést: miért is kellene megkérdőjeleznie azon interjúalanyai mondanivalóját, történetét, akik molesztálás áldozatai voltak? Miért is ne hinne nekik? Könnyen szerzett győzelem feltenni hangosan a költői kérdést: te nem hiszel az áldozatoknak? Miért hazudnának?
Könnyű beleesni a csapdába, melyet érzelmi manipulációnak hívnak. Az áldozatokról ugyanis onnan tudni, hogy áldozatok, hogy annak mondják magukat. Csak épp sokszor nem tudjuk, igazat mondanak-e. Persze érdemes jóhiszeműnek lenni, de azért túl sok olyan történetet ismerünk a világból, amikor valaki azért állította be magát áldozatnak, hogy élvezhesse annak előnyeit. Az áldozatiság fő előnye pedig az érinthetetlenség és a hősi státusz. Márpedig ki ne akarna érinthetetlen hős lenni? Másrészt akármilyen jóhiszeműek vagyunk, akkor is tudjuk, hogy az emberi emlékezet töredékes, és legjobb szándékunk szerint is sok mindenre rosszul emlékezünk.