Misztikus ünnep, amely két évezrednél is mélyebben kapaszkodik a hagyományba, és jelene is karizmatikusan pulzál. Egyszerre költői és húsba vágóan valóságos jelenség, amely plasztikusan, mégis eksztatikusan kapcsolja össze a zsidó és keresztény hagyományt.
És nemcsak ünnep, hanem kinyilatkoztató tűz is, szélrohammal tetézve. A pünkösd az ellentmondást nem tűrő Szentlélek ölelése, amely erővel, zajjal támad, hogy tombolása mindenkit magával sodorjon. Jóel jó előre megmondta: „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Szellememből minden halandóra”, és igen, miközben töltött az Atya, látomások és próféciák születtek újra és újra, lett felbolydult, átírt, átvérzett történelem, ihletett szöveg és zene, Dosztojevszkij, Pilinszky, Bach, Buber, Tolsztoj és Messiaen.